Hurrá, nyaraltunk

Nagy felhördülést váltott ki, amikor idén Balatonbogláron is bevezették a fizetős parkolást. Hasonló fogadtatása volt annak is, amikor néhány éve Zamárdiban tették fizetőssé a parkolást, a szabadstrand környékén. Pedig nincs ebben semmi különös, a turista fizet azért, mert használja a város közterületeit. 
Miért is ne fizetne? A Balaton ugyan ingyenes – a déli part minden településén találunk olyan strandot, ahol nem kell belépőt fizetnünk –, ez azonban nem azt jelenti, hogy minden ingyen lenne a strandon és a strand körül. Attól, hogy sok helyütt nincs balatoni strandbelépő, a strandolásnak-nyaralásnak még masszív ára van, amit nem biztos, hogy mindenki megengedhet magának. 
Szomorú tény, hogy nyaralás csak annak jár, akinek jut rá. Még a Balatonnál is csak az lazíthat, akinek a zsebében ott van a rávaló. Ugyanakkor ma sajnos egy olyan világban élünk, amiben az emberek nagy része kamera előtt, a közösségi médiában éli az életét. Nap mint nap láthatjuk kedves vagy nem annyira szeretett ismerőseink életének minden apró mozzanatát, beleértve a nyaralásokat is. Régen nem verték nagy dobra, ha valakinek futotta egy-egy különlegesebb utazásra, ma épp ellenkezőleg, már elvárás az internetre feltöltött nyári fotósorozat a vízpartról. 
A közösségi médiára feltöltött temérdek fotó és videó láttán – amiket szinte ki sem lehet kerülni – könnyen azt hihetjük: az a természetes, ha valaki egész nyáron a Balatonon szürcsöli a koktélt, vagy a horvát tengernél kajakozik. Pedig egyik sem a kisember szórakozása, aki az infláció és az energiaszámlák szorításában legfeljebb csak álmodozik a sokcsillagos szállodákról, de sokszor még a töltött lángosról is, vagy éppen arról, hogy könnyedén kifizeti a parkolójegyet egy egész napos strandolás idejére.