Sötétségre fényt…

Hónapokkal ezelőtt elkezdődött a készülődés a halloweeni őrületre, amely úgy tűnik, nemhogy elkopna, egyre nagyobb méreteket ölt, Somogyban is. A szellemvilágot megidéző, s azt közénk hozó látványos töklámpások óvodák, iskolák díszei, szellemek lengik be a kaposvári Takáts Gyula Könyvtár polcait, rémisztő szellemfaluvá lett Csokonyavisonta, vendéglátóhelyek családi halloweeni partira várták az érdeklődőket. Jól jövedelmező iparággá lett a halloween, s ezért az ötletgazdákat okolhatjuk, akik engednek a trendnek, nem mernek szembe úszni az árral, hagyják, hogy tovább fertőződjön az egyébként is vírusos világ. 

Boszorkányokkal, csontvázakkal, sejtelmes fényekkel, riasztó tökpofákkal, füsttel, feketére festett bőrrel az alvilág szellemeit megbolygatni, s annak teret adni, ránk szabadítva a démonhadat – merthogy kimondva-kimondatlanul is ez történik –, nem vall különös megfontoltságra. Nem beszélve a bontakozó gyermeki lélekről, aki megriad a látványtól. Sokan azt mondják, nem ártalmas ez, csupán jópofa játék az egész. Tévednek. A gonosz szellemek idecsalogatása veszélyes játék. Amúgy is van belőlük bőven, a sötét erők köröttünk ólálkodnak, nem szükséges megsokszorozni jelenlétüket. Akinek adatott egy csöpp spiritualitás, az tisztában van mindezzel, s nemcsak halottak napján, hanem évente többször is meggyújt egy-egy szál gyertyát, hogy imádkozzon elhunyt szerettei lelki üdvéért – mint ahogyan a józan paraszti ész diktálja. Egyébként nemcsak a papok, hanem a halál és a haldoklás tudományával foglalkozó tanatológusok is ezt tanácsolják. Ahogy az imának, úgy az emlékezésnek is mindenkor helye van. Nem csak halottak napján, amikor sokan kényszerből róják le kegyeletüket, no meg azért, nehogy megszólják a szomszédos sír látogatói őket az elhanyagolt sír láttán. 

A belülről fakadó őszinte szeretet és tisztelet kifejezése a legfontosabb, s a fel-fellobbanó gyertyaláng, és az sem baj, ha a rideg kőlapnál állva kicsik és felnőttek tekintete bepárásodik.