A Balatoni tájképfestészet 19. századi kezdetei

A 19. század második felében egyre sokasodtak a tavat megfestő alkotók: Brodszky Sándor, Molnár József, Telepy Károly, Ligeti Antal nevét említhetjük. Őket általában a francia tájfestészet ihlette és sok esetben romantikus túlfűtöttség jellemezte műveiket, valamint mindannyian Markó Károly neves tájképfestő művész tanítványok voltak.

Szép példái a kezdeti tavi tájképfestészetnek Brodszky Sándor (1819-1901) művei. Brodszky a bécsi képzőművészeti akadémián folytatott tanulmányokat, majd Münchenben képezte magát. Az 1850-es évektől már Pesten alkotott. A festészet mellett a fényképészet is érdekelte, de igazán nevessé a Felvidékről és a Dunántúlról készített tájképeivel vált. Alkotásai borongós hangulatúak, a világos-sötét ellentétpáron alapulnak. Már életében is számos kitüntetést, oklevelet kapott. 1885-ben Csobánc és A csöndes Balaton című festményeit aranyéremmel díjazták az országos kiállításon. Ferenc József magyar király részére is készített képeket, melyek közt tavi vonatkozású, A Balaton zalamegyei partján című is található. A Kilátás a Balatonra, a Vihar a Balatonon Brodszky életművének kiemelkedő darabjai, melyeket a Magyar Nemzeti Galéria őriz. A tájábrázolás mestereként olyan kompozíciók érdekelték, ahol a tájelemek drámai összecsapását festhette meg. Balatoni tájképei az északi tájképfestészet stílusjegyeit hordozzák: a hegyekre, monumentális képződményekre, a természet hatalmára helyezte a hangsúlyt.

Telepy Károly (1828-1906) romantikus tájfestőnk hasonló festői irányzat képviselője, mint Brodszky Sándor. Telepy Károly hazai mestere Barabás Miklós volt, de idősebb Markó Károly művészete is hatást gyakorolt rá. Müncheni, velencei és római útjait követően 1860-ban tért haza Magyarországra. A várak és a hegyek festőjének is nevezték, a Balatonnál is ezeket az ihletforrásokat kereste s ez mutatkozik Balaton, Habzó Balaton, Balatoni táj című munkáin. Brodszky Sándorral ellentétben Telepy a szelíd természeti jelenségeket rögzítette: a kék víztükröt, a békésen úszó felhőket, a partot övező bokrokat, növényeket. Színvilágára is a harmonikusság, egyenletesség jellemző. A tájábrázolás mellett létezik a tavi népéletet is megörökítő festménye, Balatoni halászok címmel. A fonyódi partról készített alkotása – A fonyódi fürdő – pedig azért is érdekes, mert jól mutatja: Telepyt valóban a táj érdekelte leginkább, ugyanis a festményről lehagyta az akkor már működő vasúti síneket.

Molnár József (1821-1899) Münchenben, majd Firenzében tanult Markó Károlynál, végül a külföldi tanulóévek után 1853-ban visszatért szülőföldjére. Híressé vált kiváló portréiról, történeti életképeiről, valamint Magyarország különféle tájegységeit megörökítő tájképeiről, melyek között a Balatont is megtaláljuk. Stílusjegyei a romantika hatását tükrözik, de biedermeier vonások is felfedezhetők művein. Az első alkotó, aki megörökítette az Akarattya és Aliga között látható szakadékot. Sajátos ábrázolásán a Balaton szinte tengernek tűnik, festménye olyan, mint egy hatalmas látomás, de mégis feltűnik rajta a magyar motívum: a juhait legeltető pásztor. Az Aligai szakadások a Balaton partján (1894), Aligai szakadások (1895), Az akarattyai partok (1895) című alkotásai a romantikus realizmus stílusjegyeit tükrözik. Művein érzékelhető fény- és színhatások központi szerepe miatt a korai plein air képviselőjeként is jegyzik.

Ligeti (Hacker) Antal (1823–1890) festészetének sajátos motívuma a várromok megörökítése. Így fordult a figyelme a Balaton, elsősorban Szigliget és Badacsony irányába. A Badacsony, A Balaton Szigligetnél című festményei első ránézésre inkább egy monumentális, tengert idéző hatást váltanak ki, de művei a magyar festészetben mindenképp mérföldkövek a Balaton ábrázolása tekintetében.

A bemutatott alkotók és műveik alapján elmondható, hogy ebben az időszakban történik meg a Balaton igazi, festők által történő felfedezése. Alkotásaikon viszonylag hűen rögzítik a táj jellegzetességeit, de a romantika monumentalizmusa, a Balaton tengerként történő ábrázolása érzékelhető munkáikon. Mészöly Géza festőművész a következő korszak futára, kinek művein egy új típusú Balaton-kép kap szerepet, ahogy Csánky Dénes fogalmaz, balatoni festőket bemutató alapos tanulmányában: „A művész célja más lett. A közvetlen életet kívánja érzékeltetni, azt az összhatást, mely egy darab természetnek egészben nézett szín-, levegő- és fénykapcsolatában jelentkezik és a szemlélőt ebben az összefüggő teljes burokban fogja körül. (…) E feltáruló gazdag új világ egyszerre találta meg a maga nagy magyar hősét az új realista látás első és egyben egyik legkiválóbb képviselőjében: Mészöly Gézában.” Valóban Mészöly Géza lett a magyar festészet Petőfije, aki egyben úttörő módon ábrázolta a Balaton vidékét is.