Budimúzeum is lett Jólszámoló Vilma hagyatékából - Fotók

Hogy a díj megváltoztatja-e az életüket, azt nem tudja Spanics Ágnes, a Vilma-ház alapítványának vezetője, de abban biztos, hogy maga a ház megváltoztatta sokak életet. A ház köré csoportosult emberek célja az volt, hogy összegyűjtsék Somogyszob múltjának tárgyi és szellemi emlékeit. A bútoroktól a textilekig, a kovászvakaróig vagy a gatyamadzag húzóig. A falu történetét is rögzítették, például amikor a református papot hazahozták Amerikából, a somogyszobiak 200 hold szemes takarmányt learattak, hogy fizessék az egyházfi útját haza az 1920-as években. 

1839-ben a Puskás família építette a házat, azóta laktak benne 1981-ig, akkor halt meg az utolsó lakója, Puskás Vilma, akit Jólszámoló Vilmának hívtak a faluban, mert fejben osztott-szorzott három és négyjegyű számokat. Amikor Vilma meghalt, az örökösök el akarták adni a házat, de Spanics Kata keramikus úgy döntött, hogy védelembe kéne venni, és ehhez az akkori tanács is partner volt. 1967-ben már felmérték a háromosztatú, tégla parasztházat. Füstös konyhás, nyitott kéményes, és a kemencéi eredeti helyükön vannak, nem úgy, mint a skanzenekben. A műemlékvédelmi felügyeletnek elég lett volna egy ötméteres sáv is, de a 110 méter hosszú 30-40 méter széles, nagy portát lehetett bővíteni. 

A református parókiáról áttelepítettek egy talpasházat, építettek foglakoztatót egy utcabeli istálló és pajta méretarányaiban. Ebben van kovácsműhely, konyha, spájz, és egy 100 négyzetméteres tetőtéri kiállítótér. Van nyitott kocsiszínük, egy méhes házat és egy kutat cserével kaptak. A faluban le akartak égetni egy fonott górét, és a gazda megkérdezte, hogy égessék vagy kell. Persze, hogy kellett. 2019 -ben a segesdi hegyen egy pincénél is felemerült a kérdés, hogy eldózerolják vagy áttelepítsék. Három pályázattal szereztek rá pénzt, lebontották és újra összerakták a Vilma-ház udvarán a 120 éves pincét, de úgy, hogy a régi kulcs forog a zárban. Védett műemlék lett az öregház, a kút, a góré, a talpasház és egy pince is. Az öregházban sok régi tárgy sorakozik az 1880-as évektől az 1920-as évekig: festett láda, faragott dohánytartó szelence, fa iskolatáska, türelemüveg (egy szűk nyakú üvegpalackban elhelyezett vagy összeállított alkotás).   

– Eleinte nehezen adtak, de aztán nem kellett kunyerálni – mondta Spanics Ágnes, aki tanár volt Somogyszobon, Kadarkúton és Kutason is, míg húga, Spanics Kata keramikusként dolgozott, így kapcsolódtak a falu életébe.      

2003-ban fogadták az első csoportot, azóta is kézműves foglalkozásokat tartanak, korongoznak, szőnek, nemezelnek, gyöngyöt fűznek. Nemcsak gyermekcsoportok, de idősek is jöttek kézműveskedni. Népszerű lett a Vilma-ház, tavaly 2717-en  látogattak ide, Debrecentől Szentgotthárdig érkeztek érdeklődők. Szeretnének egy országos tájház találkozót tartani októberben, erre adtak be pályázatot. Az idén január 12-ével kezdődtek meg a fonók, péntek délutánonként egészen március végéig összejönnek a helyiek, de Kaposvárról és Segesdről is utaznak résztvevők. 

Az ország egyetlen budimúzeuma 

Az ország egyetlen budimúzeuma is a Vilma-házban van, állítja Spanics Ágnes. A fabódéban bilik, árnyékszéken használatos segédeszközök találhatók. De nem csak úgy odatéve, mert útmutatóként ott a falon a vécéépítés története, sőt külön egy e tárgyban született eredeti dokumentum. A végrehajtást előíró papír az 1930-as évekből származik, és ezzel egy helyi háztulajdonost köteleztek illemhely építésére. Tudniillik a XX. század elején falun még nem volt általános a vécéhasználat, helyette a trágyadomb mellé két darab fát helyeztek, alá szalmát tettek, az emberek ott végezték a dolgukat, és a végtermékre is szalmát dobtak. A még korábbi időkben a bokorba jártak. Apropó, különleges bokorból is akad a Vilma-házban. Puskás Vilma édesapja a Monarchia idején Fiumében volt vasutas, onnan hozott egy fügebokrot, ennek az utódját egy utcabeli oltványról ültették át a ház udvarára.