Tulipánfüggőkert a népi sziklamélyben

A kötet kiadásához nem kis merészség kellett az akkori levéltár-igazgatótól, Kanyar Józseftől, ám már a megjelenés után 2 évre a Magvető gondozásában is megjelent, és azóta számos kiadást ért meg. 
Sok somogyi településen kérdezett idős embereket imaszövegekről, azok nyelvezetéről, szokásokról a neves etnográfus, aki a helyi plébánosokkal jó kapcsolatot ápolva rögzíthette az anyagot. Sok tízezer archaikus szent szöveg található gyűjtésében. Az archaikus népi imádsághagyomány és a Mária-költészet volt a fő kutatási területe a 9 éve, 94 esztendősen elhunyt Stephanus-, Magyar Örökség- és Kossuth-díjas Erdélyi Zsuzsannának, a Nemzet Művészének, aki „arany-tulipán függőkertet” talált a „népi sziklamélyben” – ahogy Juhász Ferenc vélekedett róla. A nemzetközi hírű néprajztudóst több évtizede magam is kérdezhettem a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége kaposvári csoportjának rendezvényén. Arról beszélt: „Nem elég, ha mi, öregek ismerjük a keresztény értékrendet; fontos, hogy a tizenévesekben is rögzüljön: önmagammal, a családommal, a közösséggel és a nemzettel szemben is vannak feladataim, kötelességeim. Édesapám nekem azt mondta: nem azért vagy, kislányom, hogy jól élj, hanem azért, hogy szolgálj.” 
Húsvét tövében megrendül a lélek a Mér fol a te piros véred? című ima olvastán, amelyet 1970. október 12-én a kaposvári Réti Ferencné Darabos Margit mondott diktafonba: „Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Annya, / Szent színe szomorodik, / Szent vére folamodik, / Hogyne szomorodnék, hogyne folamodnék, / Mikor ártatlan Jézusunkat viszik a Gecemános-kerbe, / Az Olajfák hegyére, / Meglátták a zsidók, / Utánamenének, / Nagy botokkal, nagy dárdákkal / Nagy halálos sebeket csinálnak rája, / Arra megy Boldogságos Szűz Mária, / Kérdi tűle: / Fiam, fiam, édes Jézusom! / Mért fol a te drágalátos piros véred? / Oh anyám, anyám, / Szegényekér, boldogokér, / Aki ezt az imáccságot este, reggel elmongya, / Hét halálos bűne megbocsájtatik.”