Későn tanulni

Néha félek rácsatlakozni a hírfolyamra, nehogy valami torokszorító háborús hír jöjjön szembe. A hétvége hírét viszont kétségtelenül egy dél-alföldi polgármester szállította, legalábbis a számomra. Huszonhárom éve dolgozik az 1500 lelkes települése első embereként, és most leköszön, nem indul újra a közelgő önkormányzati választásokon, nem kampányol. Búcsúzóul még véghez vitt egy meglepő intézkedést, amire nem sokan számítottak. Az önkormányzat pénzén lehetőséget biztosított a falu lakóinak arra, ha igénylik, helyben leérettségizhetnek estin, mert a községbe vitte a képzést, az ottani általános iskola falai közé. A közmunkások már be is iratkoztak, ki lelkesen, ki csak az árral úszva. Felnőtt fejjel iskolapadba ülnek, bár kihagytak jó pár évtizedet. 
Nem tudom, hogy ki a polgármester, melyik párthoz húz, vagy független, ahogy a vidéki kistelepülések vezetői többségében. Ennek nincs is jelentősége, ha azt nézem, hogy mivel használt a faluban élők javára. Tanulni sohasem késő, mert ha valaki tanul, a megszerzett tudás által többé válhat, és megváltozhat. Tanulj, mert a tudást nem vehetik el az embertől, hallottam sokszor boldogult ifjúkoromban. Aztán arra kellett rájönnöm, hogy az ember azért él a földön, hogy mindig tanuljon valamit, legfőképpen tanuljon a saját hibáiból. Ez igaz az egész emberiségre is, már képesek lennénk közösen gondolkodni. Ha nem tesszük, akkor félek, hogy maradnak a szaporodó, jogos félelmet keltő háborús hírek. 
 

Az ember legfőképpen tanuljon a saját hibáiból