Boldog gyerek

Emlékszem, szegény édesanyám szégyenkezett miattam, amikor az általános iskolában, ötödikes-hatodikos koromban egy szülői értekezleten azt mondta rám a nagy kontyot viselő orosztanárnő, hogy az óráin lusta vagyok, mint a lajhár, ennél nagyobb aktivitást várt volna tőlem. Azóta se futottam be karriert nyelvzseniként. 
Eltűnődtem rajta, hogy vajon boldog gyermek voltam-e az iskolában, mert az idő mindent megszépít. Vajon számít-e, hogy egy gyerek boldog legyen az iskolában, vagy csak az előmenetel a lényeg? A feleségem azt szokta mondani, hogy mindegy, hogy felnőttként milyen pályát választ egy gyerek, csak legyen boldog élete. S vajon manapság mikor boldog egy gyermek, akkor, ha az internet világában merülhet el zavartalanul? 
Félek, hogy a mai gyermekek életét már más vonzások és tapasztalatok irányítják majd, mint egykor a miénket gyermekként. Ma már egyre kevésbé érték a tudás, mert néhány kattintással elérhető az interneten. Attól tartok, hogy a műveltség fogalma is átalakul, és a végén TikTok-videók ismeretében lesz mérhető. A szülők adta útravaló így válik egyre fontosabbá, és reményeim szerint útmutatóvá. A szülők adta biztonság sajnos elvész, mikor felnövünk, és elveszítjük őket. Az útravalóként adott emlékek azonban velünk élnek addig, amíg vagyunk. Talán így lehet egy gyermek minden nehézség ellenére boldog – akkor is, ha már régen felnőtt. 
 

Vajon számít-e, hogy egy gyerek boldog legyen az iskolában