A csalódás nehezíti a lépéspróbákat: Vida Zoltán kormányzó szerint a hitoktatás elválaszthatatlan a papi hivatástól

– A diákokban van vágy Isten felé, még ha ők nem is így fogalmazzák meg – felelte. – Szeretnék, ha meghallgatnák őket, ha válaszokat kapnának. Sokszor szeretethiányuk van. A nehézséget az jelentheti, hogy nem találkoznak mindig hiteles személlyel. Vagy ha találkoznak is, nem tudják megszólítani, mert megközelíthetetlen, nem lehet kérdéseket feltenni neki. Többször csalódnak, akár már egészen kisgyerekként vagy középiskolásként, amikor az igazságot mindennél jobban keresik, és éppen azok árulják el őket, akikre tudat alatt is felnéznek. Sok fiatal esetében a továbbtanulás is mérföldkő az Istennel való kapcsolatban. Otthonról, a helyi közösségből elkerülve sok esetben gyökér nélkül maradnak. Nincs kihez fordulniuk. 
– Milyen metodikája van erre az egyháznak, vagy ezt ne is firtassam, hiszen minden kegyelem? 
– Egyrészről kegyelem, hiszen Isten hív, vonz magához minden embert, mint mágnes a vasat. Másrészről a hitelességet emelném ki; ha egy fiatal azzal szembesül, akár otthon a családjában a szüleit, az iskolában a pedagógusait látva, akár saját lelkipásztorát, hogy hiteles életet élnek, akkor tőlük elfogadja az Istenről, hitről szóló tanítást is. 
– Számos helyen tanít; a kamaszok „nem falják fel nagykanállal”? 
– Nem. A katolikus iskolában egy 5. osztályom van, ezenkívül Kaposfüreden a 3-4. osztályban, Mernyén a felső tagozaton, Gamáson a 3-4. osztályban és a felső tagozatban is tanítok. Fontosnak tekintem a hitoktatást, ami elválaszthatatlan a papi hivatástól. Tanítok 2 fős csoportban és 27 fős osztályban is. Utóbbival kicsit nehezebb, a fegyelmezéssel is több idő elmegy. Egyébként nem mindig könnyű egy-egy hittanórára készülni; olykor a fogadtatás miatt sem. Főleg a hetedikesek feszegetik legjobban a határokat, de megéri jelen lenni köztük. Hol is találkoznának ezek a gyerekek az egyházzal, egy pappal? Hogy is várhatnánk hivatásokat, ha nem látnak bennünket „testközelből”? S nem minden esetben a tanórák számítanak; sokszor a szünetekben való jelenlét indítja el a komoly kérdések áradatát.