Ő a reménysugár, aki megmutatja, hogy van kiút a gödörből

Géring József mélyrepülése hat évvel ezelőtt kezdődött. Egy mások által felvett szerencsétlen hitel, és egy az ő lakására terhelt jelzálog vitte el a fedelet a most 44 éves fiatalember feje fölül. Három hónapig az utcán tengette napjait. Az éjszakai mínuszok beköszöntével azonban úgy döntött, mégiscsak bemegy a hajléktalanszállóra, amit mindvégig el szeretett volna kerülni az egykori kétes híre miatt. 2011 októberében azonban meghozta az akkoriban legjobbnak vélt döntését. Bement, hogy megmelegedjen, és kellemesen csalódott a hajléktalanszállóban.

– Nem tudtam elviselni az akkori életmódomat. Volt lakásom, aztán egyszer csak már nem volt... Korábban dolgoztam. Telefonműszerész az eredeti szakmám, de hivatásos sofőr is voltam. „B”, „C”, „D”, PÁVII, Taxi, autómentő, mindenre volt jogosítványom, ám egy stroke miatt ezt a lehetőséget nem tudom kihasználni – mondta Géring József, aki először az éjjeli menedékhelyre, majd egy év múlva az átmeneti szállóra került.

Leszázalékolták, ám nem kap juttatást, mert a kérelmezés előtt nem rendelkezett három év munkaviszonnyal. Közben a hajléktalanszálló munkatársai azt javasolták neki, hogy amennyire egészsége engedi, vállaljon munkát, hogy tovább tudjon lépni.

– Mindenkit arra ösztönzünk, hogy előbb-utóbb megálljon a saját lábán – mondta a hajléktalanszálló igazgatója, Horváthné Pintér Piroska.

– Volt egy barátom, aki segített a munkahely megtalálásában. Egy megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató cégnél sikerült elhelyezkednem. Mágneses részegységet szerelek össze. Ülőmunka, ezért gyalog járok munkába. Szeretem csinálni és elégedettek a teljesítményemmel, mert az elvárt mennyiségen felül teljesítek. Már kaptam fizetésemelést is és úgy tudom, hamarosan újra emelhetik a bérem – büszkélkedett eredményeivel Géring József.

Ám a legnagyobb örömöt az jelenti neki, hogy ő az első a hajléktalanok között, aki önkormányzati bérlakást igényelt, és azt meg is kapta az ősszel. Akkor eldöntötte, hogy mindig a rezsi lesz az első, amit kifizet.

– Sokat köszönhetek az önkormányzatnak, és a hajléktalanszálló munkatársainak a bizalomért – tette hozzá Géring József, aki beköltözése előtt rendbe is tette az ingatlant. Sajnos a kettőből csak egy szobát használ, mert az egyiknek vizes a fala, ám úgy véli, egymagának elegendő a maradék élettér. A berendezési tárgyakat és a műszaki cikkeket adományozók ajánlották fel, így kerültek a lakásba.

A rezsije olyan 30 ezer forint, amit fogadalma szerint minden hónapban azonnal befizet. A maradék ötvenpárezer pedig megy az élelmiszer-ellátmányra. Hétközben nem kell ebédre költenie, mert a Szent Imre Öröksége Ifjúsági és Szociális Alapítvány ellátmányában részesül. Azt mondta, ruházkodása is megoldott.

József már önálló életet él, ám a hajléktalanszálló munkatársai még mindig nem engedték el a kezét, segítik, amiben tudják, és lett egy házi őrangyala is Éva néni személyében. A 75 éves asszony egy házban lakik Józseffel. Segíti, amiben csak tudja.

– Három gyermeket felneveltem, mindannyian messze élnek tőlem. Pótanyaként gondoskodom Józsefről. Világ életemben segítettem, akinek tudtam, én ilyen vagyok, nekem ez a természetes – mondta az asszony. – Én is háromszor álltam fel a nulláról, tudom, milyen érzés, amikor az ember elveszti mindenét. Éva néni mos szomszédjára, és néha kóstolót is visz neki, máskor pedig egy beszélgetés erejéig keresi fel a fiatalembert. Legutóbb néhány ruhát is ajándékozott neki.

Józsefet gyakran meglátogatják barátai is, akiknek szemében ő a követendő példa, egy reménysugár, aki megmutatja, hogy van kiút a gödörből, csak-ahogy ő fogalmazott: „akarni is kell…”