Döntéseinél mindig gondol arra, mit tenne a helyében a Teremtő

– Honnan ered ez a végtelen derű s ragyogás? 
– Örülök, ha ragyogni lát, mert ha ez külsőleg is érzékelhető, akkor azt jelenti, hogy lelkileg rendben vagyok. Egyébként mindig mosolygós voltam, de ha az ember kiegyensúlyozott, akkor azt a környezete is észreveszi. Most valóban kerek körülöttem minden; rajongásig szeretem a „munkámat”, a hivatásomat, és ebben a családom is támogat. 
– S hogy bírja a kereszthordozást? 
– Néha könnyebben, néha nehezebben. De tudom, Isten senkinek sem ad nagyobb terhet és keresztet, mint amit el tud viselni, s erőt és kegyelmet is biztosít hozzá. „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” (Fil 4,13) Kamaszkoromban ez a szentírási ige szólított meg és azóta is végigkíséri az életemet. Jézusból merítem az erőmet. Rendszeresen és egyre többet beszélgetek Vele, ahogy telnek az évek, és a heti szentségimádás is tökéletes alkalmat ad arra, hogy Rá figyeljek. Döntéseimnél próbálom szem előtt tartani, vajon mit tenne helyemben Jézus… 
– Családjából hozta magával a hitet, a vallásgyakorlást? 
– Apai nagymamám vitt el a templomba 3 éves koromban. Eleinte csak a padban ültem és hallgattam gyönyörű énekét, később már én is vele énekeltem. Kiskoromtól a templom a második otthonom. Szüleim nem gyakorolják a vallásukat, de mindig engedték, hogy járjam a saját utamat…, és hát, milyen jó, hogy vannak az áldott nagymamák, akik a dolgozó szülők mellett odafigyelnek unokáikra. Ahogy iskolás lettem, ministrálni kezdtem és Szőllősi Ferenc atya atyai gondoskodása és hiteles élete mellett egyre jobban kötődtem és ragaszkodtam az egyházhoz. Nagyapámként szerettem Ferenc atyát. Ő tanított meg szépen, kifejezően felolvasni a szentmiséken, sokat foglalkozott velem. Kilencéves korom óta ministrálok és felolvasok. 13 évesen a cserkészet révén újabb szállal kötődhettem az egyházhoz, hisz az atya volt a cserkészparancsnokunk, így egy másfajta közösségi élményt is megélhettem és a hit­oktatást is nála, Balatonbogláron kezdtem el 23 éve. Fiatalon megtaláltam az utamat. Férjem mindig emlegeti: milyen szerencsés vagyok, hogy a munkám a hobbim és a hobbim a munkám. Így lényegesen könnyebb az utat járni. 
– Felnőttek, gyerekek nyelvén egyaránt ért. Kiknek könnyebb közvetíteni az Örömhírt? 
– Nehezet kérdez. Mindegyik korosztálynak megvan a maga szépsége: a kisebb gyermekek tiszták, gyermeki szívvel rácsodálkoznak a jézusi tanításra, a kamaszok nyitottak, érdeklődőek és kérdeznek, a felnőttek pedig megérteni szeretnének dolgokat és hitükben fejlődni. Mindegyik csodálatos kaland, s más-más út. Mindegyik egyformán könnyű és egyben nehéz is. 
– Önt szeretik a diákok. Mi a titok? 
– Igen, ezt én is érzékelem. Talán azért, mert pozitív személyiségként, hiteles példaként próbálok előttük állni. Mindig mosolygok és ez ragályos. Mi a titok? Nincs titok. Egyszerűen csak szeretem őket, úgy, ahogy vannak és ezt ők is érzik. Nyitott vagyok feléjük és figyelek rájuk, teljes bizalommal lehetnek felém. „Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek bánjanak!” – Ez az aranyszabály az iránytűm. Próbálom szem előtt tartani, hogy én csak hintem a jóság, a szeretet magjait, a Biblia és Jézus tanításait, a növekedést az Úr adja. Hozzá szeretném elvezetni a rám bízottakat. Lelkiismeretesen, kreatívan, rájuk figyelve megteszem, ami tőlem telik, a többit elvégzi a Szentlélek. 
– Az ismeretátadás, a hittitkok feltárása olykor erőt próbáló feladat. Nem beszélve a keresztény értékrend elfogadásáról, a vallási kötelmek következetes betartásáról. Ráadásul a hívő kamaszokban is működnek a hormonok, s akkor nem szóltunk még az infokommunikációs eszközök veszélyeiről, az érzelmi intelligencia elkopásáról… 
– Nem egyszerű a mai világban a keresztény értékrend megismertetése a fiatalokkal. Fontos, hogy lássák: a szabályok értünk és nem ellenünk vannak. Ami nekünk természetes – tisztelet, együttérzés, mások elfogadása, odafigyelés, becsület, kötelességtudat –, mert szüleink belénk nevelték, az napjainkban nem ennyire egyértelmű. A gyerekeket is sokféle hatás éri, kell segítség az eligazodáshoz! Hiteles életpéldával lehet leginkább „megfertőzni” őket. Ha mindezt látja a családban, a templomban, a hittanórán, ha van egy kis közösség, ahol beszélhet kérdéseiről, kétségeiről, gondjairól, akkor rátalál a saját útjára. Nekünk meg kell mutatni ezeket az utakat, amelyek segítségével eligazodhat a média és e zűrzavaros világ útvesztőjében. 
– Hogy véli: egyházi és világi berkekben elismerik a hitoktatókat, akik az egyházi személyek fő segítői? 
– 22 éves balatonboglári szolgálat után a tavalyi tanévtől már csak Balatonlellén tanítok hittant, olyan sok órám van óvodától 8. osztályig, hogy fizikailag nem bírok többet. Igaz: az egyházi személyek fő segítői a hitoktatók. Mi vagyunk azok – kivéve, ahol az atya is tanít hittant –, akik a gyerekek között élünk; naponta látjuk, halljuk, meghallgatjuk, bátorítjuk őket. A püspökség részéről minden lehetséges támogatást, odafigyelést megkapunk ahhoz, hogy dolgozni tudjunk. Mentorhálózat épült ki az elmúlt években, hogy a kezdő hitoktatókat segítsük, órákat látogatunk, hogy felmérjük és meghallgassuk, kinek milyenek a körülményei, milyen nehézségei vannak. Folyamatosan tartjuk egymással a kapcsolatot. Úgy látom, az atyák is fontosnak, értékesnek tartják a munkánkat. Világi berkekben talán kicsit más a helyzet, de sok múlik rajtunk, hogy vonzóvá tudjuk-e tenni az egyházat vagy elrettentjük az embereket. 
– Egy ideje a Kaposvári Egyházmegye balatonboglári üdülőjének a gondnoki feladatait is elvállalta. Mi jelent kikapcsolódást, feltöltődést? 
– Idén januárban vettem át az üdülő gondnoki feladatait, melyben a férjem a segítségem. Számomra ez is feltöltődés: sok érdekes és értékes emberrel, családdal ismerkedem meg a nyár folyamán. Pihenés? Itt még keresem az egyensúlyt. Gyermekeink már felnőttek, nekünk a nyár a folyamatos munkáról és az alvásról szól. Igyekszünk rövidebb sétákat, kirándulásokat beiktatni, figyelemmel kísérjük gyermekeink életét és programjait. Nekem ilyenkor van több időm olvasni, hosszabb előadásokat meghallgatni, kézműveskedni és a következő tanévre készülni segédanyagokkal, játékokkal, feladatokkal, s ez szintén örömforrás. 
 

Égj, hogy lángra lobbanthass! 
Waldné Tompos Tímeát beszélgetésünk során arról is megkérdeztük, hogy szerinte milyen a jó hitoktató. Így válaszolt: már Szent Ágoston megfogalmazta: „Benned égnie kell annak, amit lángra akarsz lobbantani másokban.” – fogalmazott útravalóul a tapasztalt balatonlellei hitoktató. 

Fotó: Lőrincz Sándor