Szép és jó helyét, igazát kereste a színjátszásban és a közéletben

Alakja szinte hozzánőtt a kaposvári teátrum történetéhez. Mi több: egyfajta művészi-emberi mércét is jelentett sokaknak. Egyesek különcnek vélték a magát netanalfabétának valló művészt, mások azonosultak nyíltan vállalt erkölcsi nézeteivel, intelmeivel. Ha váteszsorsú színésznek titulálnám, amolyan prófétikus jelnek, lehet, hogy haló poraiban is kikérné magának, és arra emlékeztetne, amit az egyik találkozásunkon nyomatékosított: ő csak egy utazó, aki szép és jó helyét, igazát keresi a művészet és a közélet gyakran alázat-, bizalom- és humánumhiányos világában… 

Egy híján ötven éve szegődött a kaposi társulathoz 
A Jászai- és Aase-díjas, érdemes és kiváló művész egy híján ötven éve szegődött a kaposi társulathoz. Alakjához, légyen szó karakter- vagy főszerepről, önálló estről, versmondásról, színész-közönség találkozóról, már életében legendák fűződtek. Mi lesz halála után? A hozzá közel állók s nézők ezrei megőrzik jó emlékezetükben szikár-vézna figuráját, okos tekintetét, alakításainak fényét-melegét, és nem vesznek részt legendagyártásban, mert Hunya odaföntről arca elé emeli csontos mutatóujját, majd elgondolkozva mérleget készít és kiigazít bennünket: no, no, nem úgy volt az… 

Hunyadkürti György szeretett magázódni 

Nem a bizalmatlanság miatt nem tegeződött; a tiszteletet motiválta elhatározásában. Abban pedig, hogy szelíd újságírói erősködés ellenére sem adott interjút, az motiválta, hogy nem akarta életében építeni emlékművét. Egy gőzölgő fekete mellett viszont szívesen vállalta a többórás beszélgetést a kaposvári Stühmerben. 2013-at írtunk, amikor először sorra vettük szerepeit, előrebocsájtván: nem szereti, ha neki kell jellemeznie egy-egy darabot, alakítást, mert azt vallja, a néző dolga, hogy megítélje a művet és a színpadi teljesítményt. A színész feladata a szolgálat. Tháliáért, a színházért, a városért, a polgárokért. 

Lehetetlen vállalkozásnak tűnne felsorolni remekbe szabott alakításait. Ha Hunyadkürti megjelent a színpadon, nem lehetett nem észrevenni. Mindegy, hogy Répási János szabómestert játszotta a Noszty fiú esetében, vagy Jacob kocsmárost a Jeppében, Zöldhajút a Kutyaszívben, Lőrinc barátot a Rómeó és Júliában, kapucinus atyát a Vesztegzár a Grand hotelben című, fergeteges bohózatban, kormányzósági alkalmazottat a Három nővérben, Fancsali szomszédot az Úri muriban, elszegényedett földbirtokost a Ványa bácsiban vagy írót a Szigliget című „balmorálban”. Vastaps járt neki régóta, de a pályán töltött évtizedeit megkoronázta a Hannibál tanár úr címszerepe. Nyúl Bélaként szó szerint „hátán vitte” a Móra-regény-adaptációból született darabot, amelyet valamennyi országgyűlési képviselővel megnézettünk volna; függetlenül attól, hogy a parlamenti patkó mely részén ül, hiszen örök érvényű az üzenete: „Elvtársak és fajvédők cserélődnek, a butaság örök. A buták csapatba verődnek, a buták szavalnak és ordítanak, a buták trappolva menetelnek.” 

A Vaknyugat című komédiában, amelyet a színház stúdiójában láthattunk, s amellyel néhány év kihagyás után ismét megjelenhetett a POSZT-on a Csiky, szintén remekelt. Valene Connort alakította, aki fivérével, illetve az öngyilkosságba menekülő Welsh atyával – Rátóti Zoltán –, valamint a pajkos tekintetű Kicsilánnyal – Mészáros Sára – élte mindennapjait, sárban és lelki nyomorban, hihetetlen érzelmi-értelmi „detonációk” közepette. Bérczes László rendező először nem rá osztotta Valene-t, végül megkérték rá; csak ő mentheti meg az előadást. Hunya meg vállalta. Elsősorban a vármegyeszékhely és a színház iránti hódolatból. Kevés ideje maradt a próbákra, de a szeretet, a gyűlölet és az erőszak harcában, s a transzcendens vonzásában létezve, maga sem tudta, miként volt képes ily elementáris erővel jelen lenni a színen. Amikor arra utaltam, talán mindez a kegyelem műve, Illyéssel válaszolt: „Én most sem tudom, hogy van-e Isten. / Csak tudom, mi dolga / lenne, ha volna…”

Amikor Pécsett átvette ezért a szerepért a legjobb férfialakítás díját, Ascher Tamás mellől emelkedett fel, aki 25 évig volt a Csiky főrendezője. Hunya így fogalmazott: „Gyanítom, hogy nekem nem egy tanítóm van itt a nézőtéren, nekik is üzenem: Az Úr találkozik az ő szolgájával, és az ő szolgája panaszkodik néki: nem találom, sehogy sem találom. Mire az ő Ura: Fiam, nem azt mondtam, találd meg, azt mondtam, keresd. Én keresem tovább…”

Mivel gyakran válaszolt egy-egy költői sorral, strófával, sokan gondolhatták, talán nincs önálló véleménye. Tévedtek. 

Hunya azért hívott segítségül írókat, költőket, mert őket már védi az idő 

Karakán véleménye, kiállása, az általa vallott értékek közvetítése mintegy felkiáltójelként volt érzékelhető a Gyermekek forradalma, a Hogy ti se féljetek, s a Ti kérditek? című önálló estjein is, amelyek sikere további, jelentős pluszt adott művészetéhez. Amikor a Csiky jelenére, az utóbbi évek sűrű igazgatóváltására utaltam, megjegyezte: „Az első aranykor soha nem folyt bele a másodikba; az aranykor után vajúdásnak, vergődésnek, soha fel nem adásnak kell következnie.” 

Kemény, de hiteles volt szájából a szó akkor is, amikor a Kaposvárról elszerződőkről faggattam: „Aki elment, pecsenyét sütni ment el, karriert csinálni, nem akart itt betokosodni. Kossuth-díjas is lett szinte mindegyik… Engem is hívtak, mégis maradtam. Én itt nevelődtem, nem megyek sehova. Itt szeretnék szolgálni.” 

Agytól a szívig vezette a gondolatot 

Hunya szívesen szavalt, ám a „vendégversmondásnak” nem volt tiszteletdíja. Rábízta a szervezőre, miként mondjon köszönetet, sőt: hálás volt azért, ha eleget tehetett a megtisztelő felkérésnek. Amikor belekezdett az általában kevéssé ismert, ám briliáns műbe, tekintetek százai tapadtak rá, a közönség figyelte metakommunikációját is. A publikum vele együtt lélegzett, míg hallgatta Illyést, Vörösmartyt, Márait, Vas Istvánt, Adyt, Aranyat vagy Reményiket. Hunya versmondás alatt minden körülmények között arra törekedett, hogy agytól szívig vezesse a gondolatot. 

Az évek során sok fontos szerepalakításának tapsolhattunk. Elég, ha A nagybőgőt vagy a Shylockot emelem ki, amelyekben szintén zseniális volt, vagy a Jónás könyvében, amelyben Babitscsal üzente: „vétkesek közt cinkos, aki néma.” Az Apa című darabban szintén felejthetetlen volt – így már végleg múlt időben. A megbillent lélek drámai tusájának lehettünk tanúi általa. A 2020-ban készült filmváltozatban Anthony Hopkins teljesítményét Oscar-díjjal jutalmazták. Nálam Hunyadkürti alakítása is Oscart érdemelt... 

Halála előtt a Csókos asszony főkomornyik szerepére készült, ám már soha nem jöhet ki a takarásból. A Csiky egyik oszlopa kidőlt. Hiába tartják sokan: mindenki pótolható. Ez nem igaz. Hunyadkürti György pótolhatatlan.