Jó reggelt!

Gyönyörű lány szállt fel a metróra a Deák téren. Olyan, hogy kora reggel is ébresztőt fújnak a hormonok, ha ránéz a férfi. Arányos test, hosszú lábak, formás keblek. Sokat ígérő húsos ajkak. Barna, félhosszú haj. Hibát alig találni benne. Talán a fülei, igen, a fülei kicsit elállóak. A szeme azonban tűzben égett.
Egy tűzpiros szövetszatyrot lóbált a kezében. Valahogy nem illett hozzá. Illik vagy sem, belelestem a szatyorba. Sportdressz és cipő, mellettük könyvek. Én még olvasok! – virított a szatyor oldalán, hatalmas hófehér betűkkel. Van még remény. Még megmenthető az emberiség.