2004.10.20. 07:35
Kétszer játszották a Himnuszt a birkózócsarnokban
A lajosmizsei konyha világvevő rádiója „fertőzte” meg. Az 1948-as olimpiai közvetítésig nem is tudott a birkózásról, ám négy évvel később már ezüstérmes volt Helsinkiben.
Sorozat - Tokió olimpiai bajnokai
E gyors pályaív, sokáig úgy tűnt, innen már nem tör magasabbra, hiszen Melbourne és Róma is a dobogó második fokát hozta Polyák Imre számára. Következett az utolsó nekirugaszkodás, éppen negyven esztendeje, Tokióban.
– Tudtam, hogy nem lesz újabb lehetőségem, ha fel akarom számolni azt a képet, hogy én vagyok az Ezüstember. Az 1952–1963 közötti időszakban szinte verhetetlen voltam, de az olimpiákon mindig közbejött valami. Az utolsó pillanatban mindig én húztam a rövidebbet. A tokiói olimpiára a korábbinál harcosabb stílust vettem fel, törekedtem a tusgyőzelmekre, mert nem akartam, hogy a végén megint azon múljon, hogy nincs elég értékes győzelmem. Így is volt, három tussal értem a fináléba, így a szovjet Rurua ellen én voltam előnyösebb helyzetben. Gyűrt, gyömöszölt, rettenetesen erőlködött, mindent kiadott magából, úgy kellett összekanalazni a végén, de a döntetlennel én állhattam a dobogó legmagasabb fokára. Három ezüst után végre arany: negyedikre kijött az igazam.
Az akarat bajnoka, a kitartás, a munka és céltudatosság példaképe aktív birkózóként kapitány-kodott a következő években.
– Még agitáltak, hogy lépjek szőnyegre a mexikói játékokon is, de végül úgy beszéltem meg magammal, hogy mégsem vállalom
– emlékezett. Ma „erős nyugdíjasként” élvezi a pihenést, jár úszni az olimpikonokkal a Héliába, tartja a kapcsolatot a sportággal, benéz a szövetségbe is, s nagyon várja, mit hoz a jövő évi pesti vébé. „Óriási dolog, hogy mi leszünk a házigazdái a sportág nagy ünnepének. Szabad- és kötöttfogás, női verseny mind itt lesz, új szabályok, látványosabb küzdelem. Fantasztikus napok lesznek, két érmet várok a magyaroktól, s remélem, legalább az egyik arany lesz.”
Polyák Imre
Született: 1932. április 16., Egyesülete: Ú. Dózsa, Olimpia: arany (1964), ezüst (1952, 1956 és 1960), Világbajnokság: arany (1955, 1958, 1962), ezüst (1961, 1963), Itthon: kötöttfogású birkózóként 1952 és 1964 között tizenkét bajnoki címet nyert.
Kozma István is olimpiai bajnok lett aznap
A Komazava sportcsarnokban azon az októberi napon kétszer játszották a magyar Himnuszt, ám csak az egyik bajnok ünneplése végződött levegőbe dobálással. A pehelykönnyű Polyák könnyedén megjárta a légteret, ám az „emberhegy” Kozma István feldobása még a kalapácsvető Eckschmidt Sándor és Zsivótzky Gyula, valamint a súlylökő Varjú Vilmos, a három nehézsúlyú atléta egyesített erejét is meghaladta. Kozma Pici velük is kibabrált, nem csak a döntőben a világbajnok szovjet Roscsinnal. A 150 kilós, két méteres óriás kiemelkedő technikai képzettsége révén a világ legjobb nehézsúlyú kötöttfogású birkózójává fejlődött. Tokiói olimpiai címét Mexikóban megvédte, háromszor volt világbajnok, nyert vébé-ezüstöt és -bronzot is.1970. áprilisában egy közlekedési baleset után, 31 évesen elhunyt.
