Móricz máshol született

[caption id="" align="alignleft" width="320"] Móricz Zsigmond (1879–1942) pesti dolgozószobája. Az amatőr felvétel az 1930-as években készült.
[/caption]A Móricz-emlékévet, az író születésének 125. évfordulóját országszerte számos programmal ünneplik jövő év májusáig. A fő kiállítás az ötvenéves Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM) nyílik ma délután öt órakor. Az Életem regénye című tárlat három teremben mutatja be a legnagyobb magyar prózaíró életútját, mindennapjait.

A kiállítás szenzációja négy irodalomtörténeti felfedezés. Mostanáig azt hitték, hogy Móricz tiszacsécsei szülőháza egyszerű szalmatetős házikó volt. Ez a mai napig emlékházként működik. De a kiállítás két rendezője, Hegyi Katalin és H. Bagó Ilona rábukkant arra a fényképre, amely az igazi szülőházat ábrázolja. Megdőlt az az ötvenes évek óta dédelgetett legenda, hogy Móricz szegénységben született. A fénykép tanúsága szerint a szülői ház faragott faoszlopokkal díszített, tornácos paplak volt. Szintén előkerült A kommunizmus után című napló, amelyet Móricz 1919-ben írt. Az őszirózsás forradalom után Móricz részt vett a földosztásban, és emiatt meghurcolták. Az 52 oldalas naplóban a politikából való kiábrándulását írta meg. Móricz az ő és felesége szerelméről egy helyütt azt írta: „állandó küzdelem volt, amelyben Janka mindig kettétört, s én aláhulltam”. Hegyi Katalin rábukkant egy 1905-ös fényképre, amelyen Holics Janka és Móricz egy mezőn ül, felhőtlen boldogságban. Ám a picike, elsárgult fotó Janka alakjánál ferdén ketté van törve.

A kiállítás legnagyobb különlegessége a Fehér könyv, Móricz kamaszkori naplója tizennégy éves korából. Ebben találhatók az író első kéziratai. Köztük legelső elbeszélése, a Karácson estéje. Az íróvá válás felbecsülhetetlen dokumentumát Borda Lajos magángyűjtő őrizte félig-meddig titokban. A PIM megvásárolta, így most már a múzeumban őrzik.