Bolondozó őrültekháza

Egyedül ülök. A másik négyes ülésen fáradt szakács. Magas csöves érkezik, kissé részeg. Mielőtt leül, kezet nyújt, bemutatkozik. Érdeklődik, mivel foglalkozom. Viccből megfelel: kollégák vagyunk, ő a Fedél Nélkül (utcára) kiküldött tudósítója. Kezében fedeles műanyag pohár. Fölpattintja, karjára egy fehér egér szalad ki. Jön-megy a nyakán.

A szakács tenyerébe temeti arcát. Mert ő eddig azt hitte, hogy ő a bolond. Ma nyolc nővel volt randija. Egyik sem jött be. Az egérért a szaktárs száz forintot adott. Alkalmi vétel. Bűn lett volna otthagyni. Százért? Hazáig röhögök. A találkozás örömére közösen állítottuk vissza óráinkat még a vonaton. A csövesnél se óra, se telefon nem volt. Ezért megmondtuk az egérnek, nagyon figyeljen oda, mert ez már a téli időszámítás. Otthon ment a Muppet Show. „Ez egy bolondozó őrültekháza” – mondta Breki. Még sosem hatott rám a ráismerés ekkora örömével híres mondata.