Marakodnak Arafat jussán

[caption id="" align="alignleft" width="220"] Felesége, Szuha (41) tartósan Párizsban él, az utóbbi négy esztendőben nem látta a rámalláhi házi őrizetben lévő Jasszer Arafatot
[/caption]Meghatározó lépésnek nevezte Arafat egészségének további romlását kezelőorvosa, Christian Estripeau. A Párizs melletti Clamart katonai kórházba magas rangú palesztin küldöttség érkezett a haldokló politikus betegágyához.

A látogatást az orvosok engedélyezték Ahmed Korei palesztin kormányfőnek, Nabil Saat külügyminiszternek, Mahmúd Abbásznak, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ) főtitkárának és Rahui Fattúhnak, a palesztin parlament elnökének. A vizitet szinte a végsőkig ellenezte Arafat különélő felesége, Szuha Arafat, végül azonban beleegyezett. Michel Barnier francia külügyminiszter természetesnek nevezte a látogatást.

A küldöttséget fogadta Jacques Chirac köztársasági elnök. A nap folyamán egy névtelenségbe burkolózó palesztin politikus a ciszjordániai Rámalláhban közölte: „Arafat halott”. Ezt a hírt több hírügynökség is világgá röpítette. A palesztin elnök orvosai azonban rögvest cáfolták. A párizsi kórházba látogató palesztin küldöttség ugyanígy nyilatkozott. George Bush amerikai elnök kora este húszperces telefonbeszélgetést folytatott Jacques Chirac francia államfővel. Bush Arafat hogyléte felől érdeklődött. Chirac a beszélgetés során ugyancsak cáfolta a palesztin politikus halálát.

Jasszer Arafat egész életét a „palesztin ügynek” szentelte. Maga jelentette ki, hogy összeházasodott vele. Több mint három évtizeden át küzdött a nemzetközi színpadon a palesztinok önrendelkezési jogáért. A 75 esztendős Arafat khaki- színű uniformisában, fekete-fehér kockás kafijában (fejkendőben) és mindig háromnapos szakállával „az ügy” jelképévé vált. De már akkor megkapta a selyemzsinórt, amikor az ENSZ közel-keleti megbízottja egyértelműen a palesztinokat tette felelőssé az egyre szélesedő konfrontációért.  Később izraeli politikusok Arafat likvidálásáról is beszéltek, méghozzá „bármilyen eszközzel”. A jeruzsálemi kabinet értésre adta: saját eszközeivel védi meg Izraelt. Ami egyértelműen azt jelenti, hogy felszámolják az öngyilkos terroristák tűzfészkeit, porig rombolják épületeiket.

Jasszer Arafat

1929. augusztus 4-én született egy palesztin kereskedő ötödik fiaként. Anyja halála után, 1933-ban nagybátyjához küldik Jeruzsálembe. 1949-ben visszatér Kairóba, ahol diákmozgalmat alapít. 1965. január 1-jén megalapítja az el-Fatah gerillaszervezetet, két napra rá elkövetik az első merényletet Izrael ellen. 1969-ben átveszi a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PLO) irányítását. 1988-ban elismeri Izrael létjogosultságát és lemond a további terrorról. 1993-ben aláírja az oslói békeszerződést. 1994-ben Nobel-békedíjat kap megosztva Jichak Rabin izraeli miniszterelnökkel és Simon Peresz külügyminiszterrel. 1996. január 15-én megválasztják a palesztin autonóm közigazgatás elnökének.

Szuha Tavil

34 évvel fiatalabb a férjénél, Arafat munkatársa volt. Házasságkötésük után, 1992-ben a katolikusról áttért az iszlám hitre. A hagyományos férfiuralom világa azonban soha nem fogadta el a palesztinok első asszonyának. A palesztin ellenállás 2000 őszi kirobbanása óta elváltan él kislányukkal, Zahvával Párizsban.

A Nemzetközi Valutaalap jelentése szerint az a 9 milliárd, aminek a PFSZ számláján hivatalosan lennie kell, az utóbbi években eltűnt. A hatalmas vagyon egyik forrása – a külföldről kapott segélyek mellett – az a behozatali vám, amit a palesztin területeken a benzinre, cementre és a dohányra kivetettek. A kereskedelmi szolgáltatásokért felelős cég vezetője Arafat volt tanácsadója, illetve felesége közeli ismerőse.