Olli és a páncélmellény

Ha Oliver Kahn hibázik, akkor arról a fél világ beszél. Legalábbis ezt mondják hívei, akik szerint bravúrjai már fel sem tűnnek.

Ugyanakkor a hibáit felfújják. Az olyat például, amilyet szerdán este a Juventus ellen az utolsó percben elkövetett. Zlatan Ibrahimovic nem túl erős labdáját kiejtette, Alessandro Del Piero pedig könnyen a hálóba pöckölte a labdát.

Szegény Olli? Azért annyira ne sajnáljuk! Mert hogy az utóbbi időben saját maga alatt vágja a fát. Németországban nem is maradt el a reakció: a Bildwoche című hetilap őt választotta az ország legirritálóbb emberének. Kahn a pályán mutatott és a pályán kívüli viselkedésével is felbőszítette honfitársait. Újra és újra utat engedett a benne mindig is szunnyadó agresszivitásnak. Legutóbb például válogatottbeli társa, Miroslav Klose orrának esett neki kapuskesztyűs mutatóujjával.

De nehéz feledni harcias kirohanásait, ön- és közveszélyes kirobbanásait. Kahn egyébként kellő intelligenciával kezeli fura természetét. Elég ezzel kapcsolatban egyik régi történetét felidézni, amikor egy kedélyeskedő újságíró a női magazinja számára feltett, tipikusnak mondható kérdésére („S vannak esetleg otthon állatok?”) felhorkant: „Igen, én!”