2005.02.18. 07:32

Cigánykérdés Magyarországon

Februárban nyolc kelet- és közép-európai állam állapodott meg abban, hogy lépéseket tesznek a cigányság felemelkedése érdekében. A kezdeményezés az Egy évtized a romák beilleszkedéséért nevet viseli, a Világbank, valamint a Soros-alapítvány is támogatja.

Kozma Ferenc

Bulgária, Magyarország, Románia, Macedónia, Csehország, Szlovákia, Szerbia-Montenegró és Törökország ígéretet tett arra: „azon fognak dolgozni, hogy csökkenjen a diszkrimináció és áthidalja azt az elfogadhatatlan szakadékot, amely elválasztja a romákat a többi lakostól”.

A hazai cigányszervezetek vezetői szerint a Roma évtized program legnagyobb eredménye, hogy legalább szóba került a legmagasabb szinteken is ezekben az országokban a roma-kérdés. Később pedig majd számon kérhető lesz a politikusokon a cselekvési tervekben megfogalmazott feladatok végrehajtása.

Vajon mi a legsürgősebb teendő? Mi szolgálná leginkább a romák felemelkedését Magyarországon? Kérdéseinkre Kemény István professzor, a hazai cigánykutatás legismertebb alakja megjegyezte: egyetlen napilap terjedelme sem elegendő ahhoz, hogy megválaszolja. Egyik tanulmányában viszont keményen fogalmazott. A rendszerváltozás után tragikus fordulatnak lehettünk tanúi. A cigányság igyekvő gazdasági felemelkedése, szerves fejlődése nem egyszerűen megakadt, de jelentősen vissza is vetődött. A romák életkörülményei drámai módon megromlottak. Megállapításai érvényesek az egész keleti régióra. Egy uniós felmérés szerint az új tagállamokban a romák munkanélkülisége ma a nyolcvan százalékot is eléri. A szegregáció (az elkülönítés) már az iskolákban is létezik. A romák nagy része jelenleg gettókban, nyomorúságos körülmények között él.

Szuhay Péter szociológus, a Néprajzi Múzeum roma gyűjteményének kezelője nagyon pesszimista, nem hisz a csodákban. A romák megélhetési, túlélési stratégiáit kutatja. Szerinte kormányzati szinten is nehéz dolog olyan intézkedéscsomagot az asztalra tenni, amely a lecsúszott rétegeknek kedvezne. A romák nagy része ma már lakóhely szerint is kirekesztve él, s különféle megélhetési stratégiákat keres. Nincs könnyű dolguk, ezért nagy részük a szürkegazdaságban vagy illegális területeken próbál az éhhalál elől elmenekülni. Tény azonban, hogy sürgős teendők sora vár az iskoláztatás, a szakmák tanítása, a munkahelyteremtések frontján.

A legutóbbi hazai felmérés szerint az elmúlt három évtized alatt a cigány lakosság létszáma megduplázódott. Óvatos becslések szerint 2015-re a csökkenő és elöregedő összlakosságon belül a cigányság aránya már tíz százalék körül lesz Magyarországon.

Iskola és tanulás

A cigányság kitörési lehetősége a tanulás – mondta tegnap egy konferencián Teleki László, az esélyegyenlőségi minisztérium politikai államtitkára. Két év múlva várhatóan 53 ezerre csökken a középiskolások száma, eközben a roma tanulók száma nem változik vagy emelkedik. 2010 körül az általános iskolákban várhatóan fele-fele lesz a roma és a nem roma tanulók aránya. Míg a cigányokért közalapítvány a 2001/02-es tanévben 11000 diákot segített 300 millió forint ösztöndíjjal, ebben a tanévben az összeg eléri az egymilliárdot. Ebből 26000 roma középiskolást és egyetemistát segítenek.

Pénzre is szükség van

Várnai Márton, az Országos Cigány Önkormányzat kabinetigazgatója úttörő és meg-kalapolnivaló cselekedetként értékelte, hogy annak idején Gyurcsány Ferenc a romák nyelvén szólt a Parlamentben, s ő írta alá a Roma évtized dokumentumát. Örvend annak is, hogy a Nemzeti Fejlesztési Tervben külön fejezet foglalkozik a magyarországi cigányság felemelkedésének kérdéseivel, ám ez édeskevés. Ezért a közelmúltban személyes hangú levélben fordult a miniszterelnökhöz. Ebben arra kérte, hogy a fejlesztési terv romákra vonatkozó egyes programjai mellett határozzák meg a forintokat is. Mikor és mennyit bocsát a kormány a romák rendelkezésére.

Már tele a padlás

Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány vezetője szerint Magyarországon égető probléma a romák helyzete. Bizonyítja ezt az is, hogy mind a miniszterelnök, mind pedig a legnagyobb ellenzéki párt vezetője „országérté-kelő” beszédében külön foglalkozott a kérdéssel, ám ehhez hozzátette: ,,tele a padlás ígérgetésekkel”. Horváth konkrét intézkedéseket vár a munkahelyteremtés, a lakhatás, iskoláztatás, avagy a diszkrimináció terén. Szerinte az elmúlt tizenöt évben nem történt semmi. A társadalom egyre kirekesztőbb magatartást tanúsít, s ennek tudható be, hogy a romák zöme csak egymás között vállalja önmagát. A kérdezőbiztos előtt magyarnak vallja magát.