JÓ reggelt!

„Hagyjátok egymást abba!” – kiáltott ránk anyánk, amikor kijött a béketűrésből. Most húgom süvölti ugyanezt gyerekeinek. Mert a kisfiú és a kislány marakodik. Az anyai harag láttán szétugranak egy pillanatra, de aztán folytatják. Én, mint keresztmama és afféle vasárnapi szülőpótlék persze megengedhetem magamnak, hogy türelmes legyek. Nem én vagyok velük nap mint nap. A leglágyabb hangomon fordulok a kislányhoz: „Mondd csak, mi az oka, hogy ennyit veszekedtek?” A tizenkét éves Fruzsina lebiggyeszti ajkát. Öccse felé int, aki másfél évvel fiatalabb: „Nem tehet róla a szerencsétlen. Kamaszodik.”