2005.02.08. 00:00
Murányi Tünde a Nemzetibe is gyalog jár
Azt gondolta, nagy festő lesz, és magányosan fog élni. Igaz, valójában nagy családról álmodott.
[caption id="" align="alignleft" width="185"]
A csinos Murányi Tünde mára már kibékült a korával is
[/caption]Az álom majdnem teljesült. Murányi Tünde tanít. Élvezi, hogy átadhatja tudását a színinövendékeknek. Bár az ember leginkább a saját gyerekeit tanítja, véli. Ő Tamást és Rebekát. A nagyobbik most kezdte az iskolát. Ez Tündének reggel hatkor ébresztőt jelent.
A kisebbik gyerek még óvodás, de már mutatkoznak a színésznőre utaló jelek. Pedig nem szeretné Rebekát színésznőként látni. Mert pokol ez
a pálya, miközben gyönyörű.
Egyszer azt érzi az ember, hogy kidobják a kukába, máskor meg nem bírja, annyi a munka. És múlik az idő is, jönnek vele a ráncok, ez sem túl előnyös egy nőnek. Volt olyan időszaka a ma harmincnyolc éves művésznek, amikor nem értette, miért nem ő játssza Júliát. A Bárka Színházban kezdődött, a gyerekei születése után. Képtelen volt elfogadni, hogy elmúlt harminc. Aztán eltelt néhány év, és kibékült a korával. Igaz, figyel a mozgására. Gyalogolok, neveti el magát.
– Mindenhová?
– Igen, ha az időm engedi.
A színművészeti egyetemre is gyalog járok. A Nemzetibe is elsétálok legtöbbször, mert imádok gyalogolni.
Milyen cipőben? – nézek a lábára. Terepjáró bakancs, mutatja mosolyogva. Ha siet, akkor buszra ül.
– Felismerték már a buszon? – faggatom.
– Persze! Olyankor zavarba jövök, mint egy rajtakapott gyerek.
A múltkor a boltban ismert fel egy néni. „Hát maga a Murányi Tünde?! Jaj, de örülök, hogy látom! Maga a kedvenc színésznőm!”
Murányi Tünde
Tatabánya, 1966.november 28.
Férje: Kálid Artúr színész
Gyermekeik: Tamás Ábel (1997), Rebeka Johanna (1999)
1991: Színház- és Film-
művészeti Főiskola
1991-től Játékszín
1992-től Vígszínház
1997-től Bárka Színház
2002-től Nemzeti Színház
Díjak: Latinovits-díj, Varsányi-díj, Souvenir-díj, Magyar
drámaírók legjobb női alakítás díja, Jászai Mari-díj
Szerepei: Pesti szín, Buborékok, Farsang
