A mi pénzünkkel miért nem törődik a miniszter?

Tegnap szép napos reggelre ébredt az utca embere, a falvaké rigófüttyre, s mire a dér felszáradt, a forint gyengülni kezdett. A pénzügyminiszter, aki a rigófüttyel nagyjából egy időben a forintról tartott előadást, legszívesebben maga is füttyentett volna egyet, hiszen a magyar gazdaság versenyképessége ezáltal javult. A magyar termelő ugyanis, aki portékáját külföldre viszi, cserébe többet kap, amikor gyengül a forint. Draskovics Tibor szemléletes példát is mondott, tudniillik, ha a magyar fizetőeszköz tíz forintot gyengülne az euróhoz képest, a magyar exportőrök 400 milliárddal nagyobb bevételhez jutnának.
Ami persze rendben van, az utca embere meg a falvaké is roppant mód boldog, ha boldogul a magyar vállalat a nagyvilágban. Csak közben eszébe jut, hogy lakáskölcsönét euróban, autójának részleteit pedig svájci frankban fizeti, mert az volt az olcsóbb. S bizony arra gondol ilyenkor, hogy az a fránya részlet meg akár ezrekkel is több lesz a jövő hónaptól, ha ez a derék magyar forint ily szépen fog gyengülni.
S ekkor vakarni kezdi a feje búbját, hogy az ő drága pénzügyminisztere miért csak a magyar vállalatok lelki üdvéért aggódik ennyire?