Hírek

2005.03.26. 00:00

Az újságíró, aki megölte a tévémacit

Obersovszky Péter Öljétek meg tévémacit! című könyvével lerántotta a leplet médiában dolgozó kollégáiról. A második kiadás megjelenése után beszélgettünk a szerzővel.

Szilágyi Ágnes

– Olvasva a könyvét, azt éreztem már az első pillanatban, hogy dühből született az írás. Aztán meg azt, hogy bizonyos részeket csak a szakma érthet belőle. Újságírói pályafutására a Klubrádiónál pontot tett. Vége. Nincs hová menni az írott és elektronikus sajtóban, mert már mindenhol volt, és mindenhonnan viharosan távozott.
– Még a könyv megjelenése után is kaptam tévés ajánlatot. Mindig van hová menni.
[caption id="" align="aligncenter" width="320"] Obersovszky Péter aktatáskájában számos kézirat lapul. A Ponty kiadó több új könyv megjelentetésére készül. Olyan is akad köztük, amelynek igencsak sikerszaga van.
[/caption]
– A könyv megírása után mégis érezhette, ez a búcsú a televízióktól és rádióktól is.
– Persze.
– Sikerült felkavarnia a média állóvizét. Meglehetősen kíméletlenül ír néhány egykori kollégájáról. Az érintettek nem jelentkeztek, nem hívták fel?
– Egy részük felhívott és gratulált, a másik részük nem, ők megsértődtek. Na de akinek valami van a füle mögött, az jobb, ha hallgat, nem? És ők hallgatnak.
– Azt írta meg, amit tapasztalt a különböző munkahelyein, különös tekintettel a TV2-re.
– Pontosan. A csatornánál dolgozó újságírók zöme ahhoz a nemzedékhez tartozik, amelyet annak idején tömegével csábítottak el a köztévétől.
Az ő tündöklésük és bukásuk is szerepel a könyvben.
– Gondolt rá, hogy ekkora sikere lesz?
– Nem.
– Mire számított?
– Balhéra.
– Senki nem perelte be eddig?
– Senki. Nem akarok belemászni senkinek az arcába. Rájuk bízom. Csak olyan történeteket írtam le, amelyeknek a tanúja voltam.

– Miért döntött a könyv megírása mellett? Miért kellett a szennyest kiteregetni?
– Csalódnom kellett a saját szakmámban. Csalni, hazudni, információt kiszolgáltatni lehet, és ennek nálunk nincs következménye. Ha kiderül, akkor sem. Mindent lehet. Pedig elvileg vannak erkölcsi szabályok a mi szakmánkban is. Szerintem ezeket be kell tartani. Ha Amerikában kiderül valakiről, hogy hazudott, csalt, meghamisított egy anyagot, azt eltávolítják a pályáról. Nálunk elképesztő állapotok uralkodnak. Nekem kell magyarázkodnom? Ilyenformán a gyilkosoknak nem kell semmit mondaniuk, majd magyarázkodnak az áldozatok.
– Mindenhol balhézott, beolvasott mindenkinek, mielőtt eljött, mint a könyvében?
– Nem. Felálltam, és csak annyit mondtam, hogy csók! Akkor válok összeférhetetlenné, de vállalom is, ha a butaság falába ütközöm. Ilyenkor azonnal otthagyom a helyet.
– A könyvnek minden szava igaz?
– Amit leírtam, az igaz. Nagyon sokan faggattak, hogy miért nem írtam meg ezt meg azt is. Mert nem voltam ott, feleltem. Mindezek ellenére biztos vagyok benne, hogy az újságíró-társadalom 80–90 százaléka ma is tisztességes.

– A politikusokat sem kímélte?
– Őket még kevésbé. Úgy éreztem, minden pártról egyforma súllyal írtam. Ennek ellenére fel tudok állítani rangsort, melyik bírta legjobban és melyik nem tűrte a kritikát.
– Most mégis átnyergelt a könyvüzletre. Úgy érzi, ebben pénz is van?
– Az utóbbi tíz évben csak két könyvből adtak el több mint hatvanezer darabot. Az egyik a Terézanyu, a másik Árpa Attila könyve. A Sorstalanságból két év alatt fogyott el kétszázötvenezer. A könyvszakmában azt mondják, ami tízezer példányban elkel, az ma már komoly siker. Az én könyvemből háromezer ment el két nap alatt.
– Tehát bulváríró lett?
– Magyarországon a bulvárnak egy nagyon fontos kategóriája hiányzik, a politikai bulvár. Nyugaton van társasági és politikai bulvár. A kettő nagyon erősen elkülönül egymástól.
– Nálunk nehezen élhetne meg egy tisztán politikai bulvárlap.
– Persze. Külföldön a politikusok kerítésének legutolsó vasáról is kiderítenék, honnan van, mennyibe került. Minden ügyön vagy kilenc lesifotós dolgozik. Ehhez a típusú újsághoz ez kell. De Magyarországon nem fizetik meg, hogy egy újságíró vagy fotós napokat, heteket foglalkozzon egy üggyel. Semmi bajom a bulvárral, csak legyen igazi.

– Mi lett volna Magyarországon Clintonnal a Lewinsky-ügy után?
– Semmi. Nem szeretem, amikor bármelyik másik országhoz hasonlítjuk magunkat. Fábry Sándor mondta, lehúzódik Leányfalura az ország ostoba angolmániája miatt. Magyarország csak Ausztriával hasonlítható össze. Nekünk az az elérhető. Nem hasonlíthatjuk Amerikát, Angliát, Németországot, Franciaországot hozzánk. Aki mással vet össze bennünket, az visszaélést követ el.
 – Első kötete volt az Öljétek meg tévémacit! Vannak egyéb tervei is a könyvszakmában?
– Májusban saját könyvkiadóm gondozásában megjelenik az újabb könyvem, amelyet két évig írtam. Talán az is polgárpukkasztó könyv. Egy olyan nőről szól, akit gyerekkorában prostitúcióra kényszerítettek, aztán nyugatra került emberkereskedők „jóvoltából”, ma pedig az olasz felső tízezer tagja.
– A férje ismeri a múltját?
– Igen.
– És azokban a körökben is tudnak róla, ahol mozog?
– Nem, csak a férje.

– Tegyük fel, ismét tévézne. Mit tudna még megmutatni
a nézőknek?
– Olyan tényfeltáró műsort, amely végre a valódi problémákkal foglalkozik. A televíziókból, rádiókból valamiféle okból kiveszett ez a műfaj. Ezt szeretném feléleszteni a készülő riport-könyveimmel.
 – Hogyan találja meg a történeteket?
– Vannak megtörtént esetek, ezeket gyűjtöm. Az újságírást sem hagytam ott. Sajnos eluralkodott a szakmában a lustaság, a felszínesség és a butaság. Ebből én nem kérek, mert többre tartom magam. Nincs már bátorság az újságírásban: hogyha balról kapom a zsét, akkor jobbra rúgok, ha jobbról kapom, akkor balra.

Obersovszky Péter

Született: Budapest, 1960. február 17.

Iskola: tanárképző

Munkahelyek: Magyar Rádió, Magyar Televízió, TV2, Info Rádió, Klubrádió

Hobbi: a napóleoni hadsereg összeállítása másfél milliméteres kiskatonákból

Étel: káposztás tészta

Ország: Olaszország

Könyv: Truman Capote: Más hangok, más szobák

Állat: szálkásszőrű tacskó

Szín: fekete

Sport: futball, a Barcelona

Tévémaci halott (részlet)

„Ezt a könyvet a harag szülte. A harag általában nem jó tanácsadó, nekem viszont nem tanácsra van szükségem. A harag azoknak szól, akik odáig juttatták a szakmámat, ahol most van. Vagy ha tetszik, annak, hogy az igényes magyar újságírás a legközelebbi jövőben meg fog szűnni. Én azt állítom, hogy ez nem sorscsapás, nem kapitalista törvényszerűség, hanem sokak elemi üzleti és politikai érdeke. Ezért írtam úgy ezt a könyvet, ahogy jött. Nem érdekelt, mit gondolnak azok, akikről szól, hogyan vélekednek róla egykori tanáraim, az sem érdekelt, mit szólnak a barátaim. Nem érdekes mindez egy országban, ahol cenzúra van.” OBERSOVSZKY PÉTER

Iskola: tanárképző

Munkahelyek: Magyar Rádió, Magyar Televízió, TV2, Info Rádió, Klubrádió

Hobbi: a napóleoni hadsereg összeállítása másfél milliméteres kiskatonákból

Étel: káposztás tészta

Ország: Olaszország

Könyv: Truman Capote: Más hangok, más szobák

Állat: szálkásszőrű tacskó

Szín: fekete

Sport: futball, a Barcelona Tévémaci halott (részlet) „Ezt a könyvet a harag szülte. A harag általában nem jó tanácsadó, nekem viszont nem tanácsra van szükségem. A harag azoknak szól, akik odáig juttatták a szakmámat, ahol most van. Vagy ha tetszik, annak, hogy az igényes magyar újságírás a legközelebbi jövőben meg fog szűnni. Én azt állítom, hogy ez nem sorscsapás, nem kapitalista törvényszerűség, hanem sokak elemi üzleti és politikai érdeke. Ezért írtam úgy ezt a könyvet, ahogy jött. Nem érdekelt, mit gondolnak azok, akikről szól, hogyan vélekednek róla egykori tanáraim, az sem érdekelt, mit szólnak a barátaim. Nem érdekes mindez egy országban, ahol cenzúra van.” OBERSOVSZKY PÉTER Obersovszky Péter aktatáskájában számos kézirat lapul. A Ponty kiadó több új könyv megjelentetésére készül. Olyan is akad köztük, amelynek igencsak sikerszaga van. -->

Ezek is érdekelhetik