Kutyabarát és kalácsszerető

[caption id="" align="alignleft" width="216"] Janez Drnovsek államfőként egyre több elismerést szerez az országnak
[/caption]Bush amerikai elnök bevallotta: Szlovákiáról (!) csak annyit tud, amit annak külügyminisztere (!), Drnovsek úr neki Washingtonban elmesélt. Való igaz, a két országot sokan összekeverik. Zsákszámra érkeznek Szlovéniának szánt levelek Szlovákiába, és fordítva. (Szlovákiát ugyanis saját nyelvén Slovenskónak nevezik.)
Az országról azóta hallunk többet, hogy tagja lett az EU-nak és a NATO-nak. Az újonnan csatlakozók kistigrisének számít; Ciprus és Málta után itt a legmagasabb az életszínvonal.
Janez Drnovsek sokat tett azért, hogy a világtörténelem első szlovén államának sorsa így alakuljon. Mint a jugoszláv háborúról írt könyvében megemlíti, nem volt a szétszakadás feltétlen híve. Ám amikor Belgrád Nagy-Szerbia ábrándját kergetve kirobbantotta a véres eseményeket, helyeselte, hogy Szlovénia – az 1990. decemberi népszavazással – a függetlenséget választotta.
A kétmilliós ország népét szokás „szlovénul beszélő osztrákoknak” is nevezni, ami a történelmi sorsközösségen túl arra utal, hogy Szlovénia mindig is a Nyugathoz tartozott. Drnovsek miniszterelnöksége és köztársasági elnöksége idején a „balkáni oázis” még jobban felzárkózott Európához. Népszerűségéből a kutyabarát politikus akkor sem vesztett, amikor neve két éve feltűnt a titói állambiztonság, az UBDA ügynökeinek listáján. Az internetes botrány hamar elült, a „szürke forradalmár” arculatának vajmi keveset ártott. Szlovénia a béke szigete a forrongó térségben. Ljub-janának csupán Zágrábbal van kisebb viszálya a Piráni-öböl miatt. Drnovseknek talán sikerül ezt a gondot is előbb-utóbb orvosolnia, és Szlovénia kijuthat a nemzetközi vizekre. A megoldást bizonyára Horvátország uniós tagsága hozza meg, aminek a szlovén elnök lelkes támogatója.