A népzene utazó nagykövete

[caption id="" align="alignleft" width="165"] Sebestyén Márta éneke nyolcvannál több lemezen hallható. Idén ünnepli pályafutása harmincadik évfordulóját.
[/caption]– Idehaza a legtöbb embert hidegen hagyja a magyar népzene. Sőt az is tisztázatlan, hogy mi az, és mi nem. Mit gondol, miért van ez így?
– Ezt nem tőlem kellene megkérdezni, mert kiskorom óta annyira benne élek a népzenében, hogy rejtély számomra ez az érdektelenség. A magyar népzenét szembeállítják a fejlődéssel. Pedig külföldön a legtöbb nagy művész is természetes büszkeséggel vállalja a gyökereit. Mint például Sean Connery, aki minden pillanatban a legskótabb skót. Nemrég Mádl Ferenc búcsúlátogatást tett az ír elnök asszonynál, és én is elkísértem. 

„Újra tapasztalhattam, hogy az íreknél milyen elevenen él a népzene.”
- Amikor hangpróbára menet az ír taxis megtudta, miért vagyok Dublinban, azonnal betett egy népzenei CD-t, és együtt énekeltünk. Kizárt, hogy idehaza ugyanez megtörténjen.
– Külföldön csodájára járnak a magyar muzsikának.
– Ismerek egy japán orvost, aki annyira beleszeretett a magyar népzenébe, hogy otthagyta a hazáját, a biztos állását, s Erdélybe költözött. Most egy ottani együttesben táncol. De sok más ehhez hasonló eset van még. Szeptemberben tizenkettedik alkalommal voltunk Japánban, idén azon a fesztiválon, amelyet mindig egy-egy világörökségi helyszínen rendeznek meg. Az angol beteg betétdala külön kérés volt. Távol-Keleten mindenütt hisztérikus a sikere. A fesztivál műsorát kétszer is leadták a tévében, ötvenmillió japán látta.

[caption id="" align="alignleft" width="295"] Károly herceggel a budapesti brit nagykövetségen 2000-ben
[/caption]– Két fia van, Álmos és Szabolcs. Ők szeretik a népzenét?
– Sokáig ellenséget láttak a népzenében, nehezen dolgozták fel, hogy az anyjuk azért utazik, hogy másoknak énekeljen. Jóval később jutottak el oda, hogy már mindketten zenélnek. Álmos, a nagyobbik négy éve csellózik, Szabolcs klasszikus nagybőgőn játszik, és szerelmes a hangszerébe. Vannak kedvenc népdalai,  sőt a mobilomba többet is beprogramozott csengőhangnak. Onnan tudom, hogy ő hív, ha a Hervadj, rózsa, hervadj szól.
– Alig van olyan diák, aki az énekórát ne kornyikálásnak csúfolná.
– Sajnos, a mai oktatásból szinte teljesen hiányzik az éneklés öröme. Mellesleg a Zeneakadémián ötven éve nincs népzene szak, csak a főiskolákon. Édesanyám még ezen a tanszakon volt Kodály öt utolsó növendékének egyike. Így már magzati koromban belém ivódott a népzene. Sajnos, a mai oktatáspolitikában is az a nézet uralkodik, hogy az ének-zene oktatása kidobott idő.

[caption id="" align="alignright" width="301"] Koncert a Muzsikással a Petőfi Csarnokban idén februárban
[/caption]– Tanítja a gyerekeit énekelni?
– Nem, mert engem sem tanított senki. Én magam sem az énekórákon szerettem meg a népzenét. Rengeteg népzenei lemezt hallgattam. Nem úgy van, hogy ha születik egy gyerek, akkor hetedíziglen mindenki énekelni fog a családban. Az öcsém és a húgom sem szokott énekelni, pedig „egy kotló aljából” születtünk. Természetes adottságról van szó. Egyértelműen édesanyámtól örököltem a zenei tehetséget.
– Mindig is ilyen volt a hangja, vagy fejlesztette is?
– Nekem az éneklés olyan magától értetődő, mint a madaraknak. Sosem akartam énekesnő lenni. És ma sem érzem magam annak. Amikor tizenkét évesen első lettem egy népdalversenyen, jutalmul lemezt is kaptam. Énekelt rajta egy moldvai csángó asszony, Jánó Anna, aki egészen a sírásig megindított. Aztán huszonöt év múltán találkozhattam is vele. Éppen azt kellett énekelnem, amit tőle tanultam, úgyhogy majd összeestem az izgalomtól. Mintha egy istenség jelent volna meg előttem.

[caption id="" align="alignright" width="276"] Két fiával, a tizennégy éves Álmossal és a tizenkét éves Szabolccsal
[/caption]„Ezek a paraszténekesek nem is tudják, hogy dalaikat  a Carnegie Hallban  és hasonló helyeken éneklik.”
- Persze, amikor megtudják, nagyon büszkék. Az angol beteg betétdalát Marci bácsitól tanultam Magyarszovátán. Tavaly nyáron, amikor meglátogattam a sáros kis faluban, kérdezte, hogy éneklem-e a dalait. Mondtam neki: „Marci bácsi, ne őrjítsen meg, hát az egész világ ismeri a dalát Az angol betegből, a film kilenc Oscart kapott.” Fogalma sem volt róla, hogy világhírű a dala.
– Ma is jár még gyűjtőutakra?
– Persze hogy járok. Április végén Csángóföldre szeretnénk ellátogatni. A rendszerváltoztatás előtt veszélyes volt Erdélybe menni, mert az ember percek alatt a Secu őrszobáján találhatta magát. Nem beszélve arról, hogy a falubelieket is súlyosan megbüntették, ha szóba álltak magyarokkal. Marci bácsi is sírva mesélte el a Szomjas György készítette portréfilmben, hogy hányszor megverték, csak mert Halmos Bélának énekelt és muzsikált.
– Ön mikor volt először Erdélyben?
– 1977-ben, tizenkilenc éves koromban, amikor Kallós Zoli bácsival és másokkal sikerült eljutnom Vajdakamarásra, az ottani lakodalomba. Ez az első gyűjtés volt a legemlékezetesebb is. Amikor megérkeztünk, már javában folytak az előkészületek, megállás nélkül szólt a zene a magyarpalatkai banda jóvoltából. A vidék számos dalát ismertem felvételekről, de most a valóságban is hallhattam az ottani muzsikát. Se eleven, se holt nem voltam a boldogságtól.
– Hol szeret legjobban énekelni, és a népzenén kívül milyen zenéket szeret?
– Ott szeretek énekelni, ahol várva várnak. Nem a kiemelt gázsi érdekel, hanem például az, amikor Tolnában egy bukovinai székely néni horgolt nekem egy kis angyalkát, és azt mondta: „Angyalhangnak angyalka”. Vagy amikor a kalotaszegi határpásztor, András bácsi egyszer azt mondta: „A Márti éneklése olyan, mint a tenger hullámzása.” Bármit szeretek énekelni, csak az a lényeg, hogy semmi köze ne legyen az átkozott bizniszhez. Hivatalosan immár harminc éve énekelek, mivel 1975-ben kaptam működési engedélyt. Terveim szerint ősszel egy nagyszabású műsorral ünnepeljük meg. Ha valami nagy erővel hat rám, örökre megmarad a fejemben és a szívemben.

Gyermekei: Álmos (1991), Szabolcs (1993)

Férjétől, Lloyd Phranertől elvált

élete főbb évszámai

1957–1959: beszélni még nem tudott, de tisztán énekelt

1963: első lemezfelvételén hokedlire kellett állnia, hogy elérje a mikrofont

1970: első díj a Lukin László kezdeményezte gimnáziumi népdalversenyen

1974: a Népművészet Ifjú Mestere díj

1975–1980: koncertezés a Sebő- együttessel

1975–: megkapja az ORI működési engedélyét

1980–: koncertezés a Muzsikás együttessel

1981: fellépés a sydneyi operaházban

1984: a Popmeccs Gálán az év énekesnője az István, a király révén

1991: Liszt-díj

1994: Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje

1995: Deep Forest Grammy-díjat kap világzenei kategóriá-ban, lemezükön szerepel az Istenem, Istenem kezdetű csíki népdal

1997: Az angol beteg kilenc Oscart kap, köztük a zeneit, főcímdala: Szerelem, szerelem

1998: fellépés a Royal Festival Hallban

1999: Kossuth-díj a Muzsikással, Budapestért díj (a magyar népzene világhírűvé tételéért), Déry János-díj (első nőként)

2004: Budavár díszpolgára, Fellini-díj

Mivel tölti legszívesebben szabadidejét?

Zene: reneszánsz és barokk (a különféle népzenéken kívül)

Művészeti kor, stílus: reneszánsz, szecesszió

Festő: Gulácsy Lajos

Költő: József Attila, Nagy László, Radnóti Miklós, Vajda János, Balassi Bálint

Író: Tamási Áron, Sütő András, Móra Ferenc, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond

Hobbi: képzőművészet, tánc- és mozgásművészet

Táj: hegyek és kisvárosok, Magyarország, határon túli területek, Skócia, Írország, mediterrán országok

Nyelvek, amelyeken énekel: dél-szláv, bolgár, görög, román, provanszál, baszk, finn, orosz, svéd, japán, hindi, angol, francia, német, gael (ősi ír), spanyol, olasz

Gyermekei: Álmos (1991), Szabolcs (1993)

Férjétől, Lloyd Phranertől elvált

élete főbb évszámai

1957–1959: beszélni még nem tudott, de tisztán énekelt

1963: első lemezfelvételén hokedlire kellett állnia, hogy elérje a mikrofont

1970: első díj a Lukin László kezdeményezte gimnáziumi népdalversenyen

1974: a Népművészet Ifjú Mestere díj

1975–1980: koncertezés a Sebő- együttessel

1975–: megkapja az ORI működési engedélyét

1980–: koncertezés a Muzsikás együttessel

1981: fellépés a sydneyi operaházban

1984: a Popmeccs Gálán az év énekesnője az István, a király révén

1991: Liszt-díj

1994: Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje

1995: Deep Forest Grammy-díjat kap világzenei kategóriá-ban, lemezükön szerepel az Istenem, Istenem kezdetű csíki népdal

1997: Az angol beteg kilenc Oscart kap, köztük a zeneit, főcímdala: Szerelem, szerelem

1998: fellépés a Royal Festival Hallban

1999: Kossuth-díj a Muzsikással, Budapestért díj (a magyar népzene világhírűvé tételéért), Déry János-díj (első nőként)

2004: Budavár díszpolgára, Fellini-díj Mivel tölti legszívesebben szabadidejét? Zene: reneszánsz és barokk (a különféle népzenéken kívül)

Művészeti kor, stílus: reneszánsz, szecesszió

Festő: Gulácsy Lajos

Költő: József Attila, Nagy László, Radnóti Miklós, Vajda János, Balassi Bálint

Író: Tamási Áron, Sütő András, Móra Ferenc, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond

Hobbi: képzőművészet, tánc- és mozgásművészet

Táj: hegyek és kisvárosok, Magyarország, határon túli területek, Skócia, Írország, mediterrán országok

Nyelvek, amelyeken énekel: dél-szláv, bolgár, görög, román, provanszál, baszk, finn, orosz, svéd, japán, hindi, angol, francia, német, gael (ősi ír), spanyol, olasz Sebestyén Márta éneke nyolcvannál több lemezen hallható. Idén ünnepli pályafutása harmincadik évfordulóját. Két fiával, a tizennégy éves Álmossal és a tizenkét éves Szabolccsal Károly herceggel a budapesti brit nagykövetségen 2000-ben Koncert a Muzsikással a Petőfi Csarnokban idén februárban -->