A befogadás mintaállama a szemünk láttára zárkózik be

Ezt a mecsetet látogatta Mohammed B., aki egy napsütötte reggelen lemészárolta van Gogh leszármazottját. A fiatalember a múlt héten életfogytiglant kapott, bár ő jobb szerette volna, ha halálra ítélik. Egyébként meg: tesz a holland jogrendre. Theo van Gogh radikálisan iszlámellenes kirohanásai mellett a muzulmán nők elnyomásáról szóló filmjével verte ki a biztosítékot. B., ha tehetné, újra belemártaná kését a rendezőbe. A 26 éves Mohammed különben Hollandiában született, szépen leérettségizett, elkezdett, majd abbahagyott egy főiskolát – átlagos fiú a szomszédból.

Igaz, a szomszédság Amszterdam egyik gettókörnyéke, a marokkói fiút pedig a deviánsok közt jegyezték. Gyorsan radikalizálódott: szeptember 11. előtt erőszakos bűncselekmény miatt hét hónapot ült, a börtönben kezdte tanulmányozni a Koránt (hollandul), szakállt növesztett, majd anyja halála után egy szélsőséges csoporthoz csatlakozott. Kis hal volt a nagy fiúk közt, de elkötelezett. Harc közben akart meghalni, hogy mártír lehessen. Ugyanezen évek alatt Van Gogh tabudöntögető harcait vívta: szerinte az integrációt a kisebbségek se akarják, ráadásul többségük muzulmán, egy „szélsőséges és elmaradott vallás” követője.

A kirekesztő (vagy: őszinte) szavakban sok újdonság nincs: az úgynevezett befogadó Hollandia képét majd egy évtizede koptatják. A holland menekültpolitika egyre szigorúbb, a letelepedőnek egyre keményebb követelményeknek kell megfelelnie. Aki már bent van, továbbra is kívül marad: holland útlevél, nyelvoktatás és támogatás jár neki, de aztán elengedik a kezét. Gettóba költözik, gyerekei „fekete iskolába” járnak (vagy a „fehérből” potyognak ki), a munkaerőpiacon az alja munka jut neki.

2015-re a négy legnagyobb holland város fele, az összlakosság tizenkét százaléka kisebbségi lesz. A többségnek fogalma sincs, mit kezdjen a gyorsan növekvő és részint radikalizálódó muzulmán kisebbséggel, utóbbi tehetelenül figyeli, hogy válik potenciális terroristává egy ország számára, ahol korábban a kulturális és vallási sokszínűség volt a norma. Egyre kisebb az esélye, hogy a holland társadalom részévé váljon, és ez oldal számára egyre kétségbeejtőbb. A kelet-európai demokráciák meg csodálkozó hitetlenséggel figyelik, hogy múlik ki egy mítosz a szemük láttára. Mindanynyiunk kárára.