Arcunkba tolakodó reklámok

Még mindig nem elég? Otthonunkba már réges-régen bepofátlankodtak. Nem létezik a tévében olyan izgalmas film, hogy ne éppen a legjobb pillanatait szakítsa meg a reklám. Mosópor, fogkrém, intim betét,
a legjobb, legolcsóbb autó, no és az alkohol, a sör.
Egy este többször is a szájunkba rágják, hogy hol vásároljunk, hol költsük el a pénzünket.
Már akinek van. Postaládánkból is szinte ömlenek a reklámanyagok. Többek közt arról szólnak, hogy melyik bevásárlóközpont a legjobb, éppen hol van leértékelés. Valljuk be, először még csak-csak elcsábulunk. Aztán kiderül, hogy a filléres kerti padból alkatrész hiányzik, hogy a méretes napernyő szerkezete nem bírja ki a szélfuvallatot. Nos, akkor megfogadjuk, nem dőlünk be többet a reklámnak. Bizony, olcsó húsnak híg a leve.
Ám még mindig nem elég! Az utcán az autónk szélvédőjén ott találjuk a legjobb étterem, a leértékelt cipők és a víz-gázszerelők hirdetményét. Autózunk a városban, és szinte ránk dőlnek az óriásplakátok. Márkás órák, ékszerek kelletik magukat. S akkor még nem szóltunk az autósforgalom kellős közepébe becsöppent csinos leányzókról, akik, ha kell, bekopogtatnak az autóablakon, és szórólapot nyomnak a kezünkbe.
A legújabb, talán legerőszakosabb reklámfogással most találkoztunk Budapest legforgalmasabb útján, a Margit körúton. Az óriás bevásárlóközpont előtti zebrára hirtelen fiatalok pattannak. Ki sem látszanak a méretes táblák mögül, amelyeket tartanak. Az egyik bank tukmálná ránk magas kamatozású befektetését. Miközben a közlekedési lámpa zöldre vált, felbúgnak a motorok, a három fiatal pedig még mindig ott áll. Aztán ijedten rebbennek szét az induló autók közül.