Bízzunk a tizenévesekben!

[caption id="" align="alignleft" width="320"] A gyerekek imádnak játszani, erre építhet mindenféle utánpótlás-nevelő program. Persze az sem árt, ha naprakész a nyilvántartás a fiatalokról.
[/caption]Nem volt megállás a hat régióban kiválasztott, Zánkán vendégeskedő ifjú labdarúgóknak.
A Zánkán töltött néhány nap alatt sorozatban játszották a meccseket, hallgatták a játék elméletét, és vizsgálta őket a dr. Petrekanics Máté vezette orvosi stáb. Szinte minden pillanatuk följegyzésre került, az adatokat pedig gondosan megőrzik – a későbbi összehasonlíthatóság érdekében.
– Ma már nem megy másképp, a képzésnél mindenkinél tudnunk kell, honnan indult, különben nem láthatnánk hová érkezhet – mondja Nyilasi Tibor,
a futballszövetség utánpótlás-igazgatója. – Az én időmben még elegendő volt, ha látták a gyereken, hogy ügyes, hogy erős, most már azt is fontos tudni, hogy mit bír a szervezete, most éppenúgy, mint később.
Nyilasi Tibor szavai sejtetik, hogy az idei zánkai táborozás csak az első lépés, jövőre újra jönnek a gyerekek, és akkor kiderül, miben és mennyit fejlődtek egy esztendő alatt.
– A Bozsik Akadémia programja rögzített, az instruktorok dolga, hogy figyeljék, aszerint dolgoznak-e a gyerekekkel – folytatja Nyilasi. – Mert hiába a nyári öszszetartás, attól függ minden, mi történik a hétköznapokon, a két táborozás között eltelt időszakban. Így aztán nem is annyira
a program a főszereplő, hanem azok a szakemberek, akik a legtöbbet vannak a gyerekekkel.
Ha úgy tetszik, Mezey György és Both József csak az alapokat teremtette meg azzal, hogy rögzítette, mi a teendő, hogy a most tizenéves futballisták felnőttként versenyben lehessenek Európával. Az instruktorok és a velük dolgozók dolga, hogy megtalálják a tehetségeket, és figyeljenek arra is, hogy ne csak a táborozás ünnepnapjai alatt higgyenek abban, hogy jó játékosok lesznek.
– Kiderült, hogy a magyar tizenévesek sok tekintetben többet tudnak, mint nyugat-európai társaik – folytatja az utánpótlás-igazgató –, de ez nem újdonság. – Azon kell dolgoznunk, hogy ne fogyjon el ez az előny. A legjobb a kollégiumi rendszer, de sajnos – ahogy figyelem – a magyar gyerekeknek nem fűlik a foguk ahhoz, hogy az otthonuktól távol tanuljanak, az ilyesmihez gyakran még az is kevés, hogy a kölyök tényleg nagyon szeretne neves futballista lenni. Szülőként teljesen ismerem és értem a gyerekek félelmeit, ezzel együtt tudom, hogy ez az üdvözítő megoldás. A holland vagy az angol példa egyértelmű bizonyíték rá.
Ennek ellenére egyre több tizenéves megy tőlünk külföldre, főként Angliába. Nyilasi szerint jó dolog, hogy világot láthatnak, hogy egy már kiépített, jól működő szisztéma szerint nevelkednek a pályán és a pályán kívül egyaránt. Megismerkednek egy másfajta életformával, nyelveket tanulnak, önállóságra tesznek szert.
– Aki képes megszokni a sok-sok újdonságot, az biztosan sokra viszi majd, már csak azért is, mert az alkalmazkodás talán a legnehezebb lecke az életben – magyarázza az igazgató, aki nem véletlenül nézi a szülő szemével is a gyerekeket, kisebbik fia, Nyilasi Bálint (született: 1990) is ott volt Zánkán.
– Bálint helyzete különleges, hiszen amióta él, a futball közelében van, ezzel együtt jó volt látnom, hogy élvezi a tábor minden pillanatát, hogy maradandó élményekre tesz szert. Ezek akkor is az övé, ha nem a futballpályán lesz majd sikeres.

Ráckevén vizsgázik a tizenhét évesek csapata

Nyilasi Tibor fölhívta a figyelmet a magyar U17-es válogatottra, amely a héten a hagyományos ráckevei tornán szerepel. A csapat tagjai már a Bozsik-program szerint készültek. Nos, a Both József vezette gárda első meccsén 5-2-re legyőzte Izraelt, a másodikon pedig döntetlen játszott Szlovákiával (1-1). A mai Horvátország elleni találkozó dönt arról,

finálét játszhatnak-e a magyar fiatalok.

finálét játszhatnak-e a magyar fiatalok. A gyerekek imádnak játszani, erre építhet mindenféle utánpótlás-nevelő program. Persze az sem árt, ha naprakész a nyilvántartás a fiatalokról. -->