Cseh Laci apukája vagyok

[caption id="" align="alignleft" width="245"] Az apa boldog, a fiú elégedett, az érem kimagasló teljesítmény jutalma – így kerek a világ Cseh Lászlóéknál a montreali világbajnokság után
[/caption]Húsz esztendeje, a szófiai úszó-Európa-bajnokságon, miközben Darnyi Tamás első felnőtt aranyérmeit ünnepeltük, Kiss László a Bp. Spartacus mestere odasúgta, hogy úszik nála egy kislány, aki egyszerűen csoda… Egerszegi Krisztináról beszélt, aki – azóta kiderült – talán több is, mint csoda. Amikor a legendás edző öt esztendeje búcsút intett a Bp. Spartacusnak, megkérdeztem, tud-e valakit, akit érdemes fülbesúgásos módszerrel menedzselnie. – Mond valamit ez a név, hogy Cseh László? Bólintottam, tudtam, hogy a hatvanas-hetvenes évek klasszis hátúszójáról beszél. – Nos, ott a fia. Tizenöt éves, és már gyorsabb száz háton, mint az édesapja volt.

Idősebb Cseh László volt az első magyar úszó, aki egy percen belülre került száz háton. A belgrádi világbajnokságon 59,51 másodperc alatt teljesítette a távot, az idő az ötödik helyhez volt elég. Huszonegy esztendős volt akkor. Fia, a montreali világbajnokság háromszoros érmese (100 m hát: bronz, 200 m vegyes: ezüst, 400 m vegyes: arany) 54,27-nél tart. Persze, más ma a világ, és más mostanság az úszás, mint egykoron volt. – A maiakhoz képest roppant egyszerű életünk volt – mondja idősebb Cseh László. – Az edzéseken pedig több volt a sallang. Ma csak azzal törődnek, ami igazán lényeges. A mi időnkben például nem volt divat minden mozzanatot dokumentálni, összehasonlítani. Sokat úsztunk, aztán ha javult az időnk, minden rendben volt, jó volt az edző, tehetséges a versenyző, a többi nem számított. Nálunk természetes volt, hogy minden alkalmat megragadunk a lógásra, hogy iskola helyett moziba megyünk. A maiak tudatosak, korán felnőnek.

Az, hogy a fia úszni kezdett, magától értetődő volt, az viszont, hogy a világ legjobbja lesz, nem. – Az ember szívesen álmodozik, ha a gyerekéről van szó, különösen. Én is elábrándoztam azon, hogy Laci biztosan megmutatja a világnak. De erről is csak azért beszélek, mert klaszszis lett, bajnok, mert nagyon büszke vagyok rá, különben eszembe se jutna. Azt viszont nem hiszem, hogy helyettem lett világbajnok. Akkor már inkább arra gondolok, hogy az ő karrierje az én pályafutásom folytatása. Tudja, a gének…

Ifjabb Cseh László nem véletlenül a világ egyik legjobb úszója. Akármennyire is próbálják rákényszeríteni, hogy egy-egy verseny előtt mondja meg, hányadik lesz, soha nem teszi. – Ha az eddigi legjobbamat úszom, elégedett leszek – tér ki a jóslás elől, hogy aztán utána valóban megússza a legjobbját. Ennél többet csak az követelhet egy sportolótól, aki az eredmény, és nem a teljesítmény alapján ítélkezik. Az apa soha nem erőltette a fiánál az úszást, talán, mert – szerencsére – nem tud kibújni a bőréből. A gyereknél is azt tartotta, tartja a legfontosabbnak, hogy jól érezze magát a világban. – Kétszer esett meg, hogy nem akart edzésre menni, mindkétszer csak bólintottam. Egyszer az uszodától fordultunk vissza, nem érezte jól magát, beteg is lett. Másodszor közölte, hogy fáradt. Megsimogattam, kimentem a szobából, tettem-vettem a lakásban, aztán mire indulásra kész lettem, ott állt mellettem. Biztos megjött a kedve az edzéshez.

A kérdésre, hogy most, a fia sikereinél nem jut-e eszébe, hogy többre vihette volna úszóként, széttárja a kezét. – A mai eszemmel sok mindent másként csinálnék, ötven fölött az ilyesmi természetes, de csak szép emlékeim vannak az uszodai évekről. Még akkor is, ha a mai gyerekek néha nem értik, miről beszélek… A számítógép, a különféle kütyük korában hogyan is érthetnék, hogy nekünk az volt a szórakozás, ha a szigeti uszodából kijőve végigmentünk a körúton a Nyugatiig, és végigettük az összes boltot a tejivótól kezdve a vajas sütemények boltján át a hentesig… Vagy hogy a reggeli edzés fáradalmait azért nem éreztük, mert utána fejeltünk, egyérintőztünk, lyukfociztunk a délutáni vízbe ugrásig, és csak este mentünk haza. Mindenkinek a saját gyerekkora kedves, Lacinak – remélem – szintén az lesz az övé.

Ifjabb Cseh László

Született: 1985. december 3., Budapest

Klubja: Kőbánya SC

Edzője: Turi György

Kiemelkedő eredményei: olimpiai 3. (400 vegyes, 2004), olimpiai 4. (200 vegyes, 2004), világbajnok (400 vegyes, 2005), 2´ világbajnoki 2. (400 vegyes, 2003; 200 vegyes, 2005), világbajnoki 3. (100 hát, 2005), 2´ Európa-bajnok (100 hát, 400 vegyes, 2004), Európa-bajnoki 3. (4´100 vegyesváltó, 2004), 2´ rövid pályás Európa-bajnok (400 vegyes, 2003, 2004), 4´ ifjúsági Európa-bajnok (2003), Európa-csúcstartó (200 és 400 vegyes)

Klubjai: Bp. Építők (1963–1970), Ú. Dózsa (1974–1977)

Kiemelkedő eredményei: olimpiai 8. (4´100 vegyesváltó, 1972 München), világbajnoki 5. (100 hát, 1973 Belgrád), Európa-bajnoki 6. (100 hát, 1970 Baecelona), Európa-bajnoki 7. (4´100 vegyesváltó, 1970 Barcelona), Olimpiai Reménységek Tornája 1. (100 hát, 200 hát, 1966), ifjúsági Európa-bajnokság 1. (100 pillangó 1967), Európa-kupa 2. (100 hát, 1973), tízszeres magyar bajnok, válogatott kerettag (1967–74), az első egy percen belüli magyar hátúszó (59,51)

Klubja: Kőbánya SC

Edzője: Turi György

Kiemelkedő eredményei: olimpiai 3. (400 vegyes, 2004), olimpiai 4. (200 vegyes, 2004), világbajnok (400 vegyes, 2005), 2´ világbajnoki 2. (400 vegyes, 2003; 200 vegyes, 2005), világbajnoki 3. (100 hát, 2005), 2´ Európa-bajnok (100 hát, 400 vegyes, 2004), Európa-bajnoki 3. (4´100 vegyesváltó, 2004), 2´ rövid pályás Európa-bajnok (400 vegyes, 2003, 2004), 4´ ifjúsági Európa-bajnok (2003), Európa-csúcstartó (200 és 400 vegyes) Idősebb Cseh László Született: 1952. március 14.

Klubjai: Bp. Építők (1963–1970), Ú. Dózsa (1974–1977)

Kiemelkedő eredményei: olimpiai 8. (4´100 vegyesváltó, 1972 München), világbajnoki 5. (100 hát, 1973 Belgrád), Európa-bajnoki 6. (100 hát, 1970 Baecelona), Európa-bajnoki 7. (4´100 vegyesváltó, 1970 Barcelona), Olimpiai Reménységek Tornája 1. (100 hát, 200 hát, 1966), ifjúsági Európa-bajnokság 1. (100 pillangó 1967), Európa-kupa 2. (100 hát, 1973), tízszeres magyar bajnok, válogatott kerettag (1967–74), az első egy percen belüli magyar hátúszó (59,51) Az apa boldog, a fiú elégedett, az érem kimagasló teljesítmény jutalma – így kerek a világ Cseh Lászlóéknál a montreali világbajnokság után -->