Döcög az alkotmányozás szekere

Politikai megfigyelők az alkotmány elfogadásától a helyzet gyorsabb rendeződését remélik, de legalábbis azt, hogy sikerül elkerülni egy Szaddám Huszein- féle központosított államrendet. A síiták és a kurdok a federalizmus bizonyos változatait szeretnék megvalósítani, s ebben támogatják őket az amerikaiak is. A lakosság 15 százalékát adó kurdok északon próbálják elérni a rég áhított autonómiát, ezzel szemben a síiták (55%) az ország déli felében törekednek önigazgatásra - ott, ahol az olajkészlet 80 százaléka található. A szunniták (40%) azonban mereven ellenzik az etnikai alapú megosztást, és erős központi kormányt akarnak felállítani. Az alkotmányozó bizottság síita tagja, Dzsava al-Malaki szerint ez nem lenne más, mint újabb diktatúra. Az amerikai tanácsadók eközben igyekeznek meggyőzni a szunnitákat, hogy a szövetségi berendezkedés nekik is érdekükben áll. 

A szembenállás és az érdekérvényesítés kimenetele több- esélyes. Elképzelhető, hogy a parlament augusztus 15-én szavaz az alkotmánytervezetről, ám ez még nem jelenti azt, hogy a szunniták kierőszakolnak egy újabb választást. Az iraki helyzet sajátja, hogy miközben a honatyák lázasan dolgoznak az új alkotmányon, tovább robbannak a pokolgépek, s a demokratizálás a megszálló csapatok felügyelete alatt zajlik. Az amerikaiak mindenesetre szeretnék, ha az ellenőrzés katonai részét mielőbb sikerülne átruházni a helyi erőkre. Épp ezért nem tudni, vágyálom vagy választási fogás, hogy Washingtonban kiszivárogtatták: a Pentagon az Irakban állomásozó haderő jelentős csökkentését tervezi. Politikai megfigyelők ugyanakkor úgy vélik: ha az USA magára hagyja Irakot, az országban azonnal kitör a polgárháború.