JÓ reggelt!

Üldöz minket a végzet. Névnapi grillpartira készülődtünk a kedves kertjében, már napok óta lestük az eget: kegyes lesz-e az időjárás vagy távvezérléssel irányítjuk a faszenet? (Vagyis egyikünk időnként kioson a szobából, hogy gyógypillantást vessen az esőárnyékba húzott kályhára.) Nyárelőn látogatóban voltak a szülei, akkor is összejövetelt terveztünk, de bekényszerültünk a lakásba. Akárcsak három éve, első találkozásunkkor. Bő hónapja meg készülődés közben – nem a grilltől – a ruhám kapott lángra. Kérdem a kedvestől: „Hát így vagyunk, te meg én? A tűz meg a víz…?”