Jó ünnepi ötlet a gazdáktól

A budapesti polgárokat jönnek megvendégelni
a gazdák augusztus 20-án, mert ezzel akarják megköszönni a márciusi demonstráció idején nyújtott segítséget – nyilatkozta a minap a vendéglátást szervező Magosz szóvivője. Nagyszerű lobbifogás, le a kalappal az ötletgazda előtt. Már korábban is eszükbe juthatott volna, de jobb későn, mint soha.
A Magyar Gazdakörök Szövetsége túljutott a gyermekkoron, s professzionális érdekvédelmi szervezetté nőtte ki magát, s ezt már a tavaszi tárgyalások során is bizonyította.
A mostani kezdeményezésük más szempontból is dicséretet érdemel. Az élelmiszerláncok gyakran kétes minőségű, olcsó tömegáru-kínálatával szembeni tiltakozásuk végre nem merül ki a siránkozásban és az illetékes hatóságok tehetetlenségének kárhoztatásában. A tettek mezejére lépve saját termelésű nyersanyagokból készített ételekkel kívánják megmutatni a fővárosiaknak, hogy mennyivel ízesebb, finomabb és egészségesebb az az étel, mely hazai alapanyagból készül. Bizonyára nagy sikerük lesz, s ez sokat segíthet elveszett piaci pozícióik visszaszerzésében. Meggyőződésem:
a globalizálódó élelmiszerpiacon az aktív marketingfellépés hatásos fegyver lehet.
Nyugati társaik erre már rég rájöttek. Amerikában az utakon gyakran találkozhatunk „vásárolj hazai élelmiszert” feliratú óriásplakáttal. Az ottani áruházláncokban mindenütt külön standot kap a honi zöldség és gyümölcs, nemkülönben a marhahús vagy tejtermék. Franciaországban a legtöbb étteremben csak hazai alapanyagokból főznek, s erre külön felhívják a vendég figyelmét. Az osztrák falusi fogadók ugyanezt teszik, sőt megtoldják azzal, hogy az ételekhez csak hazai termelésű sört, bort és pálinkát kínálnak, amelynek hasznából az osztrák gazdák is bizonyosan profitálnak.
Igen, a fogyasztók kegyeiért egyre többet kell tenniük a gazdáknak is. Nem elég durcáskodni, hogy nincs magyar öntudat, nem elég az éppen regnáló kormányt és képviselőit szidni a beözönlő silány tömegáruk láttán. Eddig ez jellemezte az agrár-érdekvédők megnyilvánulásait. Most végre a gazdák felfedezték a mindenható fogyasztót, őt, s nem az élelmiszert forgalmazó láncok fránya beszerzőit, vagy
a politikusokat akarják meggyőzni igazukról. Gyökeres szemléletváltás van tehát kibontakozóban.
Az új piaci offenzívához nekem is van néhány ötletem.
A gazdák az alkalmi bemutatkozások mellett építsék ki saját minőség-ellenőrzési rendszerüket. A földtől az asztalig. Ezt szó szerint értem: a fogyasztó előtt legyen ismert a föld, amelyben az alapanyag megtermett, és a gazda személye is. Sok esetben üdvözítő lehet az alkalmazott termelési technológia megismertetése a vásárlóval. Franciaországban már nem csak „tápos csirke” és a „kapirgálós csirke” között választhat a fogyasztó, hanem a természetes körülmények között – különböző technológiákkal – nevelt baromfik húsa közül is. Remélem, a jó példa ragadós lesz, s nem ér az a szégyen, hogy magyarországi szupermarketekben rövidesen külföldi „happy csirkét” kínálnak nekünk a sokat szidott tápos mellett.