Kié Öcsi bácsi?

Puskás Ferenc a kilencvenes évek elején hazatért. Nyugdíjas korúként, ígéretekkel csábítva. Először még azon is vonakodtak az Illetékes Elvtársak, hogy kapjon-e itthon nyugdíjat, majd azt legalább megkapta. Mint ahogy kapott később támogatást is – ám azt azóta megvonták tőle. Nyugdíja mellett egyetlen hazai jövedelme a Nemzet Sportolójaként kapott tiszteletdíj. A Real Madrid egyébként már akkor jelentkezett, amikor Öcsi bácsi kórházba került. Azóta rendszeres havi összeggel támogatja a családot. Ne menjünk most abba bele, miért nem teszi ezt meg például a Budapest Honvéd, gondolkozzunk azon, kié is Öcsi bácsi?

Mindez mostanság különösen időszerű, mert őmiatta jön el Magyarországra a Real Madrid. Legyünk igazságosak: egy üzleti vállalkozás keretében a haszon elosztása nem jogi, legfeljebb erkölcsi kérdés. Sőt: nem hiba, ha Puskás Ferenc ebből nem részesedik méltóképpen. Bűn. De tegyük azt is hozzá: a vasárnapi gála szervezőinek legalább eszükbe jutott, hogy elhozzák a Real Madridot, hogy megpróbáljanak segíteni egy nagybeteg, idős emberen. A leghíresebb magyaron. Vajon miért nem jut ez eszébe másoknak? Tudom, manapság sikk negligálni a futballt. De Puskás mindenkié. Az egész magyarságé. Róla az országnak kellene méltó(bb)képpen gondoskodni.

Gondoljunk csak bele, hogyan gyászolta a Benfica a szó szerint a saját halottjának tekintett Fehér Miklóst, s idézzük fel, mit tesz a Madrid az ő Panchójáért, Puskásért. És szégyelljük magunkat. S utána rögtön tegyünk is Puskásért!