Megingott a bizalom az igazságszolgáltatásban

Mintha kezdő újságírók készítenék életük első tényfeltáró anyagát. Félénken kerülgetik a témát, a megszerzett dokumentumot még nem sikerült értelmezni sem, a kérdések sikertelen félmondatokban halnak el. Így viselkedett az a három ügyész, akinek egyébként a feladata volna Kulcsár Attilát megingatni, kibillenteni magabiztosságából, sarokba szorítani, majd ott porig alázni, ízekre szedni és aztán szépen kiszedni belőle, hol van húszmilliárd forint.
Ihász Sándor akkori ügyész, mai budapesti főügyész (a videón jobbra „izézik”) azonban ezzel a teljesítménnyel egy üzemi lapnál sem tudna meggyökerezni újságíróként, a rendőrségről is azonnal eltanácsolnák. Igen, ő volt az, aki azt kérte Kulcsár Attilától, lehetőleg nevek és részletek említése nélkül tegye meg vallomását, és ő mondta végül, hogy amit hallott, az neki még nem elég jó.
Mégis mi lett volna neki a jó? Ha a gyanúsított az MSZP teljes elnökségét belemártja a kusza ügybe? Akkor talán nemcsak a háziőrizetét szüntették volna meg Kulcsárnak, hanem az útlevelét is visszakapta volna? Végül is miért ne ugorhatna ki megint Bécsbe egy kávéra?
Magyarország először láthatott bele abba, mi van egy ügyészségen tett vallomás mögött. Először sejthetjük, mit jelent, ha az ügyészség kivesz a rendőrség kezéből egy ügyet. És az is érthető már, miért ragaszkodott Kulcsár ahhoz, hogy kizárólag ügyészek hallgassák ki.
Csakhogy ezek után minden piti sikkasztó legfőbb célja lesz, hogy ügyészek hallgassák ki, lehetőleg és elsősorban Ihász Sándor. Hátha akkor elkendőzheti, melyik összeget kapta, melyiket utalta, melyiket vette fel készpénzben. És ha elég jókat mond, szépen kijöhet a szabad levegőre is.
Egy ország bizalma ingott meg az igazságszolgáltatásban a Friderikuszban bemutatott videofelvétel miatt. Polt Péternek illene tennie valamit ez ellen. Például leváltani Ihász Sándort. Hacsak nem előzi őt meg az államfő, aki kezdeményezheti a legfőbb ügyész leváltását.