Német választási képletek

A kép és a képlet a pillanatnyi erőviszonyok függvényében napról napra változik. A kereszténydemokrata-keresztényszocialista uniópártok (CDU/CSU) ugyan toronymagasan vezetnek, és győzelmi esélyük meghaladja – közvélemény-kutató intézettől függően – a 42–44 százalékot, egyetlen szóba jöhető szövetségesük, a szabad demokraták (FDP) azonban olyan értéken mozognak, amellyel nehéz lesz megszerezni az abszolút többséget. A baloldal azonban ennél is tagozottabb, a szociáldemokraták (SPD) a maguk 28–30 százalékával egyedül semmiképp sem alakíthatnak kormányt, és a szövetséges Zöldek 7–9 százaléka sem elég az üdvösséghez.
A sötét lovat mindenképpen az egykori NDK állampártjának, az NSZEP-nek az utódszervezete, a minap Baloldalnak átkeresztelt Szocialista Demokratizmus Pártja (PDS) jelenti, az élén Gregor Gysivel, a korábban a parlamentből már egyszer kihullott képviselővel. Szövetségeseként pedig a Szociális Igazságosság Választási Alternatívája nevű csoportosulással, amely azóta erősödött meg érezhetően, amióta az SPD dezertált Oskar Lafontaine – Gerhard Schröder kancellár egykori harcostársa, később heves bírálója – lett a vezérük. Ketten együtt olyan eredményt produkálhatnak, amelyet a kormányalakításnál sem a CDU/CSU, sem a CDU/Zöldek nem hagyhat figyelmen kívül.
Azazhogy mégis. Ebben a csillagállásban ugyanis egyre inkább kezd megérni a nagykoalíció megkötésének kényszere, amelytől a konzervatív Angela Merkelék ugyanúgy ódzkodnak, mint ördög a tömjénfüsttől. Ezt
a megoldóképletet a jelenleg kormányzó Schröderék is kategorikusan elutasítják, bár a politikában ismeretlen a soha fogalma.
Közben pedig apróbb-nagyobb viták is fellángolnak a két meghatározó oldal között. Legutóbb jelesül arról, hogy miképpen tartsák meg a vezéregyéniségek televíziós vitáját. Gerhard Schröder három találkozót szeretne – három különböző témakörben – Angela Merkellel, aki viszont arra hivatkozik, hogy tele az előjegyzési naptárja, ezért legföljebb egy találkozóra tud időt szakítani. Jürgen Falter pártkutató a kifogást „átlátszónak” minősítette, s föltette a kérdést: „Ha Frau Merkelnek nincs ideje, miért nem küldi maga helyett Herr Stoibert párbajozni?”. Csak a keresztényszocialisták elnöke, a bajor miniszterelnök, a bajor „gazdasági csoda” atyja – egyszersmind a külügyi vagy a gazdasági (csúcs)miniszteri poszt várományosa – nem áll rendelkezésre. Még emlékszik televíziós szereplésükre 2002-ből, amikor ő volt a konzervatív kancellárjelölt, és bizony nem sikerült túlságosan meggyőzőnek mutatkoznia a szóváltásban. Ezek után előfordulhat, hogy Schröder egyedül áll majd a mikrofonok elé, s jobb híján önmagával kell vitatkoznia. Köti az ebet a karóhoz, hogy ő mindenképpen elmegy. Akár így, akár úgy, nem lesz könnyű dolga.