Olvasói levelek

Az árkokat ki kell tisztítani
A tévéhíradó az utóbbi napokban felhőszakadásokról, elöntött házakról, pincékről, utakról, és vízben fuldokló településekről mutat felvételeket. Szélsőséges száraz vagy rendkívül csapadékos időszakok gyakran előfordulnak a Kárpát-medencében. A csapadék viszonylagos rendszertelensége, valamint a szárazságra való hajlam földrajzi helyzetünknek, elsősorban a tengerektől való távolságnak tulajdonítható. Amióta világ a világ, felhőszakadások mindig is voltak és lesznek is, azokat megszüntetni nem tudjuk, azonban a kártételüket csökkenteni tudjuk.

A 90-es évek elején az időjárás kedvező volt. A rendszerváltás után a mezőgazdasági földterületek felaprózódtak. Az addigi meglévő belvízelvezető csatornák jelentősebb részét az új földtulajdonosok beszántották, a megmaradókat sem tartották karban. Ez pedig felidézi bennem a települések polgármestereit, akik már évek óta azon háborognak, hogy az emberek nem takarítják a vízelvezető árkokat, nem nézik, tiszták-e az átereszek, nem törődnek azzal, hogy az esővíz az árokból le tud-e folyni a befogadó vízgyűjtőbe, amely elvezeti a vizet kártétel nélkül. A helyi lakosok sok esetben azzal intézik el, hogy nem az ő dolguk, hanem az önkormányzaté. Márpedig ha ez így megy tovább, országos baj lesz belőle.

Most, amikor a baj megtörtént, útszéli hangon szidnak mindenkit a polgármestertől kezdve az atyaistenig bezárólag. A kereskedelmi tévék riporterei természeti csapást emlegetnek. A dolog nagyon egyszerű: a víz, amióta világ a világ, mindig lefelé folyik, fölfelé csak akkor folyik, ha emberi vagy gépi erővel kényszerítik. Az a víz, amelyik gravitációsan lefelé folyik, és ha erre nincs lehetősége, kiönt, elsodor mindent, és nem nézi, kinek a termőföldjét, házát önti el. Persze az is nehezíti a helyzetet, hogy bár gazdája van a kérdésnek, pénz nincs rá. Az érintett településen élők azonban nem kapnak garanciát arra, hogy a jövőben változik a helyzet, s nem kell évről évre elöntésekkel, rogyadozó házakkal számolniuk egy-egy nagyobb felhőszakadás következményeként.

Ahol buták a vezetők, és a nép fiai bambán hallgatnak rájuk, ott előbb-utóbb rájuk ront a pusztulás. A tanulatlan ember is tudja, hogy a természet törvényeinek engedelmeskedni kell, bárki is van hatalmon. Hiába, a természet tomboló vad erőin is sok esetben az ember úrrá is lehet, ha összefog és helytáll, s elvégzi a megelőző munkálatokat, a vízelvezető árkok karbantartását, tisztítását. Ne várjuk mindig azt, hogy mások majd helyettünk elvégzik.
Kövesi András Endre ny. vízügyi technikus, Budapest