Olvasói levelek

Zalatnayt szerettem, de ez már sok
A Cini-mánia abbamaradhatna végre, mivel velünk, a mi problémánkkal sem foglalkozik senki. Szegény Cini! Óh, hogy oda ne rohanjak. Ő bezzeg tud a rengeteg tartozás mellett a Balatonon nyaralni, bevásárolni, a gyerekével vidámparkban kikapcsolódni, stb. Hol itt az igazság?
Nagyon sok ember alig tudja a napi betevőt előteremteni, ő meg virgonckodik más pénzén? Nyugodtan ülje le a büntetését, adósainak pedig fizesse vissza az összegeket, nekik is biztosan szükségük van rá! Győzike meg ne sajnálja. Szép gesztus volt
a látogatása, de ennyi elég is. Mindemellett mondanám, hogy Zalatnay Sarolta volt mindig a kedvencem, de nem tudom sajnálni.
Weimann József, Fertőszentmiklós

Három és fél óra az unióban
Mostanában sok hivatalos ügy elintézése várt rám. A nyugdíjfolyósítónál régen elfogadták a bankszámlakivonatomat a családi pótlék és
a rendszeres szoc. járadék (21890 Ft) igazolására. Most ezt külön kell a Nyugdíjfolyosító Igazgatóságnál, valamint a Lőportár utcában igazoltatni három hónapra visszamenőleg. Ez 30 napig érvényes. Ebben az évben háromszor jártam végig.
A Lőportár utcai irodában áldatlan állapok vannak. Pici gyerekekkel vagy anélkül hosszú órákig kell várakozni. Nekem ez legutóbb három és fél órámba került. Melyik irányba keressük Európát? Ez lenne az uniós ügyintézés?  
Nyalka Józsefné, Budakalász

Bőven elég 200 képviselő
Mindenki tudja, hogy sokan vannak! Túl sokan! Na nem önökről van szó, mert egy olyan jó lap szerkesztéséhez, mint az önöké, talán kevesen is. Hanem arról a 386 főről, akik az ország legszebb épületébe bejáratosak – néha ott is vannak.– Igen, eltalálták, a magyar Országgyűlés képviselőiről, illetve a túlzott létszámukról írok. 386 képviselő! Még kimondani is sok, hát még havonta az ezzel járó „jól megérdemelt” fizetést és az ezzel járó külön juttatásokat kifizetni.
Medgyessy Péternek egyetlenegy ötlete volt, mielőtt megfúrták volna: a magyar képviselők létszámát legfeljebb 200 főben kellene megállapítani.
Ez a javaslat – bár milliók egyetértettek vele – meghalt, kézen-közön eltűnt, senki nem beszél azóta róla. Az ő szempontjukból ez talán érthető, nem akarják maguk alatt vágni a fát!
Lássák be végre, hogy a Parlament padjait Nagy-Magyarország létszámához méretezték, de már sajnos csonka Magyarország vagyunk, ne essünk nagyzási mániába, itt az ideje, hogy csökkentsék
a létszámot a környező államok képviselőinek számához hasonlóan.
Román István, Budapest