Papa még harcol igazáért

[caption id="" align="alignleft" width="289"] Sándor István, azaz Papa (jobbra) és védője, Hegedűs László a Legfelsőbb Bírósághoz fordult állásfoglalásért arról, hogy mit tehet egy bíró
[/caption]Még 80 évig nem tudhatjuk meg, hogy pontosan mivel is vádolták az egykori KBI volt operatív tisztjét, a Papa fedőnevű Sándor Istvánt. Az alezredes ügye még 2000. október 29-én kezdődött, amikor egy nappal azelőtt vették őrizetbe, hogy az Országgyűlés olajbizottsága előtt tanúvallomást tehetett volna. Papát bilincsbe verték, és az Ügyészségi Nyomozó Hivatalba hurcolták. Bilincsben vitték tanúskodni a Parlamentbe, majd a bíróság le is tartóztatta.
Sándor fedett nyomozóként igencsak jól ismerte az olajozással foglalkozó bűnözők politikai körökhöz vezető kapcsolatrendszerét. Ráadásul ő volt a rendőrségi kapcsolattartója az Aranykéz utcában aztán felrobbantott Boros Tamásnak. A hírek szerint Borosnak is komoly kapcsolatai lehettek egyes politikusokhoz közel álló üzleti körökben.
Mindenesetre Papa ügyét azonnal 85 évre titkosították.
A titkosítást vagy annak egy részét, mint ahogy azt Lamperth Mónika belügyminiszter tavaly, az elsőfokú felmentő ítélet után megígérte, a mai napig sem oldották fel. Így csak annyit lehet tudni, hogy Papát és társait többek között hivatali visszaélés, vesztegetés és államtitoksértés vádjával fogták perbe.
A tárgyalás elsőfokon 2002 májusában kezdődött a Fővárosi Bíróságon, zárt ajtók mögött. Az ítéletet nyilvánosan hirdették ki, az indoklás már szintén zárt ajtók mögött zajlott. Sándor Istvánt minden vádpont alól felmentették, a vádlottak közül csak Csizmadia Imrét, Várpalota volt rendőrkapitányát ítélték el felfüggesztett szabadságvesztésre. A Fővárosi Ítélőtábla idén március végén hozta meg jogerős ítéletét az ügyben. Sándor István esetében a bíró menet közben módosította a vádat, és felvette a vádpontok közé a közokirat-hamisítást is. Végül ezért és hivatali visszaélésért 600 ezer forint pénzbüntetésre ítélte Papát. Sándor be is fizetett 280 ezer forintot, hiszen 160 napig volt előzetesben, és ez napi kétezer forintjával éppen 320 ezer forint. Azaz ennyit már leült a pénzbüntetésből.
Sándor István, aki az ellene folyó eljárás alatt végig az ügyészség által koholt vádakról beszélt, csak anynyit mondott az ítélet hallatán: „Az nem történhet meg, hogy az évszázad rendőrügyének fővádlottját felmentik.”
A nyugalmazott alezredes azonban tovább harcol az igazáért, hogy bebizonyítsa, egyáltalán nem követett el bűncselekményt. Megbízásából védője, Hegedűs László felülvizsgálati kérelmet adott be a Legfelsőbb Bírósághoz. Várakozásaik szerint akár már napokon belül döntést is hozhat a Legfelsőbb Bíróság, és megválaszolja azt a kérdést, hogy ítélkezhet-e olyan tényállásban a bíró, amiben nem volt vád, azaz módosíthatja-e a vádat a bíró, vagy sem.
Hegedűs László mindenesetre egy régi büntetőeljárási tankönyvben talált egy idevágó mondatot, miszerint: „Ha bíród a vádlód, Isten legyen a védőd!”.

Miskolcon is titkok

Harminc évre titkosították a miskolci Vodilla Viktor alezredes és négy társának a büntetőügyét. Vodillát egy-egy miskolci ügyvéddel, illetve vállalkozóval, és két nyíregyházi üzletemberrel együtt kommandósok fogták el Nyíregyházán még júniusban. Állítólag Vodilla több millió forintért félrevitt volna egy nyomozást. Vodilla tagadva ezeket a vádakat, két vezető borsodi ügyészt azzal vádolt meg, hogy félreállítása érdekében húszmillió forintot kaptak egy bűnözői csoporttól.