Város épül a falu fölött

[caption id="" align="alignleft" width="318"] Borka Ráhel nagymamájával, Kovács Imrénével eljött voksolni. Nem úgy, mint azok, akik hagyták magukat lebeszélni vagy dolgoztak, nyaraltak.
[/caption]– Tönkreteszik a falut – kesereg Gyöngy Árpád, az egyik tekintélyes budajenői civil szervezet vezetője. – És most mondhatják, hogy szabad kezet kaptak, mert a szavazásra kevesen mentek el.
Múlt csütörtökre írta ki az önkormányzat az eseményt. Munkanapra. Ráadásul augusztus 20. előtt még sokan nyaraltak.
– Akit tudtak, lebeszéltek – teszi hozzá Gyöngy Árpád.
– Ezt nézze meg! – veszi elő a hivatal újságját Schweder Károly, a másik civil elnök. – Egyszerűen felháborító!
Sárga kiemelővel jelölte meg az idegborzoló félmondatot. „(…) aki megbízik a testület döntésében, az távolmaradásával is igennel szavaz”.
– Ez elvtelen – háborog a két férfi. – Nagyon jól tudják: ahhoz, hogy a szavazás érvényes legyen, a törvény egy bizonyos részvételi minimumot ír elő.
Gyöngy és Schweder mindketten a Szőlőhegy belterületbe vonása ellen harcoltak. Azért, hogy a beruházó, aki az itteni földekre feni a fogát, ne valósíthassa meg a szakmai tervet. Azt a Pest megyei főépítész és a műemlékvédelem is alkalmatlannak találta. Nem a csodás tájon fekvő, dimbes-dombos Budajenőre valónak.
– Kilencven hektár, beépítve! – mutatja a térképen Schweder. – Egy százhektáros falu fölött! Hiszen az egy másik város!
És a helyzet állítólag még rosszabb, mint amilyennek első pillantásra látszik. A két úr szerint az egész beruházás egy nagy humbug.
– Bedobják a földeket egy közös kalapba, a területet újraparcellázzák, és a telkeket külön-külön eladják – magyarázzák.
– És mindenki azt épít majd a magáéra, amit akar. Tájba illeszkedő lakópark? Színtiszta telekspekuláció!
A témában lakógyűlést is tartottak, írtuk meg korábban. Ez után kezdte el gyűjteni Schweder Károly az aláírásokat. Amikor elegendő aláírás összejött, a hatalom maga írt ki gyorsan egy népszavazást. Saját kérdéssel: „Egyetért-e ön a Szőlőhegy belterületbe vonásával?” A pszichológusok szerint jobb érzés igent mondani, mint nemet.
Ám a lélektani papírforma nem mindenkinél jött be. Sőt.
A 421 érvényesen szavazóból 359 nemmel voksolt. Több mint nyolcvanöt százalék.
– A beruházó kétszázötvenmilliót kínál – így egy fiatal férfi. – Nevetséges. Ez sok egy családnak, de nem egy falunak. Hogy majd fejlesztenek belőle? Előbb építsék meg az infrastruktúrát, aztán a lakóparkot! Kétszáz új lakás, megfelelő körülmények nélkül? Be fog dugulni a falu.
– Azért kellett ilyen kutyafuttában dönteni – magyarázza a másnap reggeli fél 8-as, rendkívüli ülésről Schweder –, mert szeptember 1-jén életbe lép az új agglomerációs törvény. Eszerint a mezőgazdasági területekből legfeljebb öt százalék vonható belterületbe.
Voltak, akik nem nyaraltak, nem is dolgoztak a szavazás napján. Csak hagyták magukat lebeszélni. A sebtében hozott testületi döntés hírére esett le nekik a tantusz.
– Bánják már, hogy nem jöttek el – meséli Gyöngy Árpád. – Mondogatják is, hogy becsapták őket.

belterületbe vonásáról tartottak. A sebtében összehívott testületi ülésen a képviselők meg is szavazták a beruházást. Rados Virág Borka Ráhel nagymamájával, Kovács Imrénével eljött voksolni. Nem úgy, mint azok, akik hagyták magukat lebeszélni vagy dolgoztak, nyaraltak. -->