A munkásosztály a paradicsomba megy

A munkásosztály – a kétpólusú Magyarországon legalábbis a munkásosztály baloldali érzelmű fele – ezúttal a Vasas-pályára, fesztiválra ment, amelyre a háromszáz forintos sörár és a nyolcszáz forintos kolbász mellett nehezen lehetne ráfogni, hogy maga lenne a földi munkásparadicsom. Az első Munkásfesztiválnak nevezett szocialista kampányrendezvényen ugyanakkor sajátos élvezetet nyújtott újra szembesülni azzal, hogy a Magyar Szocialista Párt évtizedeken átívelő nosztalgiát érez a daliás idők iránt, midőn az országot hasonló elnevezésű, éppen egy munkással bővebb nevű párt irányította.

A szándék nyilvánvaló: a dolgozó nép „Kádár alatt jobb volt” sör-virsli nosztalgiáját is politikai tőkévé kell kovácsolni. Ugyanis sokan gondolnak még mindig úgy a panellakás-Trabant-háztáji triumvirátusára, mint a létbiztonság eszszenciájára, amelyből mostanra csak a panel maradt. A szocialisták pedig a választásra készülve próbálják megszólítani lehetséges szavazóikat, legyen szó a társadalom peremére szorult egykori munkásosztályról vagy a baloldali összefüggésrendszert merőben más szemszögből tanulmányozni képes rendszerváltás utáni fiatal elitről. Biztosan hozzájuk is szól majd valamilyen rendezvény, igaz, azt vélhetően nem egy sportpályán fogják megrendezni. Az Internacionálét ottlétünk alatt egyszer sem énekelte senki, amit jelentős haladásnak minősítünk: ki tudja, hová fejlődik még a mára „haladó szociáldemokratává” érett politikai szervezet. Mindeközben a munkások újdonsült, május elsejéről választási okokból előrehozott ünnepén meglehetősen sajátos módon buzdít baloldali értékekre, szolidaritásra és összefogásra Magyarország egyik leggazdagabb embere – ha úgy tetszik tőkése –, aki történetesen a baloldal miniszterelnöke. Értik ezt?