A régi házak tetszenek a budapestieknek

A budapestiek szerint a világháború után folyamatosan hanyatlott az építészet. A mélypont számukra a 60–70-es évek szocreál építészete. A 80-as évek alkotásait már valamivel kedvezőbben ítélik meg. A kilencvenes évektől napjainkig tartó időszak ennél is jobb osztályzatot kapott. Ám a megkérdezettek szerint a mai építészet nem éri el a XIX. század színvonalát. A kortárs épületeket egyáltalán nem kedvelik a budapestiek. A leromlott állapotú bérházak sorsában már nem ennyire egységesek az álláspontok. A budapestiek egynegyede semmiképp sem engedné lebontani ezeket. Egyharmaduk csak akkor, ha aránytalanul sokba kerülne a felújításuk. A panelházakat a fővárosiak fele lebontaná, negyvennégy százaléka megtartaná és felújíttatná. A lakótelepen élők kedvezőbben ítélik meg saját környezetüket, mint akik nem ott laknak. A felmérés a toronyházakra is kitért. A válaszadók háromnegyede nem szívesen látna felhőkarcolókat Budapesten.

A kutatók építészeket is megkérdeztek, hogy ítélik meg Budapest városfejlődését. A többség elégedetlen, mert az építészeti stílusok megkésve és utánzatok formájában érkeztek hozzánk. A városfejlődés egyik fő akadályának pedig a túl szigorú műemlékvédelmi szabályozást tartják az építészek. Budapest legcsúnyább részei a peremkerületi lakótelepek – vélekedik a szakma. A rendszerváltás utáni irodaházakról, plázákról és lakásokról is lesújtó véleménnyel vannak. Az építészek szerint a bérirodáknak nincs stílusuk, állaguk rossz. A plázákat a szakma egyik fele önpusztító jelenségnek, a többiek szükségesnek és praktikusnak tartják. Az új lakásokról az építészek közül sokan úgy vélekednek, hogy rossz minőségűek.