Egy Civil a nemzetbiztonságban

[caption id="" align="alignleft" width="101"] Tóth András jövőre is egyéni jelöltként indul a választásokon Dunakeszin
[/caption]– A Reggel megírta a közelmúltban, hogy a Déli pályaudvaron tapasztalható nagy rendőri jelenlét egy titkosszolgálati akció része volt. A terrorizmussal kapcsolatos információk alapján folyt az egész demonstráció. Tagadott mindenki, ám ön aztán közvetve elismerte, hogy műveleti akcióról volt szó. Miért hallgatnak a titkosszolgálatok, ha keletkezik egy ilyen kifejlettel járó információjuk?
– Félreértés lehet, hogy elismertem bármit is. Műveleti tartalmú kérdésekre általában azt válaszolom, hogy az eleve államtitok, tehát nincs konkrét válasz. Általánosságban arról, hogy miért nem állunk ki nyíltabban. Előfordul, hogy külföldi társszolgálattól úgy kapunk meg egy információt, hogy kikötik, az nem adható ki. Persze megsérthető ez a kikötés, de csak egyszer, többé nem kapunk „fülest”. Az is előfordul, hogy az információ még csak töredék, további információkra van szükségünk. Hiszen a nemzet biztonságát érintő kérdésekben nem egy-egy információra, annak birtokosára, hanem az egész láncra szükségünk van. Amennyiben az alapinformáció idő előtt napvilágra kerül, akkor esélytelenné válhatunk mondjuk egy lehetséges hálózat feltárására.

– A Szatmári-ügy is ebbe a kategóriába tartozik? Tudjuk, hogy részletekbe nem mehet bele, de nem kerülhetjük meg ezt az ügyet. Az előzetes jelentése a vélt vagy valódi román kémekről már a miniszterelnök asztalán van, szeptember végéig a végleges jelentésnek is ott kell lennie.
– Napok óta sejtetés folyik a sajtóban. Utalások hangzanak el kormánytagokra is. A miniszterelnök joggal kérdezi, hogy van-e valóságalapja az egésznek. Meg kell vizsgálni, hogy honnan jöhet egyáltalán ilyen „információ”, és minek az érdekeit szolgálja. Mi a blöff, és mi az, aminek lehet alapja?

– Kémügy vagy sem a Szatmári-ügy?
– Egy általános példával szolgálhatok. Valaki levelet ír nekem, hogy ugyan mondjuk már meg, lehallgatják-e a telefonját. Csak egyféle választ adhatok. „Tisztelt Uram/Hölgyem! Megvizsgáltam a kérdését. Megállapítottam, hogy Ön ellen jogosulatlan adatgyűjtés nem folyik.” Attól még a törvényben előírt módon folyhat vele szemben titkos információgyűjtés…

– Most akkor kémügy vagy sem a Szatmári-ügy?
– No comment. És választ akkor sem kapnak, ha megkínoznak.

– Nem kedveljük a kínzást, inkább kérdezünk mást. Azt mondta egyébként a fenti üggyel kapcsolatban, hogy a törvény szankcionálja az információk, a félinformációk vagy akár a dezinformációk kiadását, kiszivárogtatását. Ezek szerint a titkosszolgálatok időnként dezinformálnak is?
– Abból, amit mondtam, legfeljebb az következik, hogy az ilyen ügyekben informáló sajtóorgánumok némelyike esetenként torzít, dezinformál. Nem a titkosszolgálatok módszereiről adtam tájékoztatást.

– Térjünk vissza a politikához. Van tennivalója a polgári titkosszolgálatoknak akkor, amikor például kézigránátot dobnak Kasza József újvidéki háza elé, vagy éppen „Szekus” árnyék vetül Markó Bélára? Azaz információk keletkeznek a határontúli magyarokkal kapcsolatban?
– A két, nagyon is különböző epizódtól elvonatkoztatva: nemzeti érdekünk az összmagyarság érdekeinek hangsúlyozása, és jószolgálati funkciót betöltve az érdekérvényesítésük segítése. Ez nem titok, és külpolitikánk egyik központi eleme. Nyilvánvaló, hogy szolgálataink sem közömbösek, ha ilyen információ jut el hozzájuk.

– Ma már magániskolákban oktatják az üzleti hírszerzést, civilek ipari kémkednek. Milyen gondot jelent, hogy a titkosszolgálati pályán megjelentek a civilek is?
– A konfliktus csak esetleges, hiszen a Nemzetbiztonsági Szolgálatok tevékenysége döntően a közszférát érinti. Azt tudni kell, hogy amióta gazdasági érdekek vannak, üzleti hírszerzés is van. A rendszerváltás óta a magáncégek is megvédhetik titkaikat, illetve információt szerezhetnek a konkurenciáról. A kérdés az, hogy mindezt törvényesen vagy törvénytelenül teszik-e. Például az interneten nyílt információk tömege található. Ebből a bennünket vagy a megbízót érdeklőket szisztematikusan kigyűjtve, elemezve máris üzleti hírszerzést végzünk. Törvényesen. Az már határeset, és legalábbis polgári peres kategória, ha egy cég megveszi a másik cég jól képzett mérnökét a tudásával együtt. Ennek kivédésére kötnek menedzserszerződéseket. Ide tartozik a lobbizás is, aminek a jogi szabályozása elengedhetetlen. Például egy önkormányzat fejlesztési terveiről akar egy cég valamit megtudni, hogy aztán lobbizással befolyásolja a döntést, ezzel munkához jutva. Ennél néha több is történik, ezért pontosan szabályozni kell, hogy mit lehet és mit tilos ezen a területen tenni. A harmadik kategória büntetőjogi, hiszen például senki sem hallgathatja le büntetlenül a konkurenciáját.

– Az ön elődei között ismerünk olyat, aki erősen fecsegető típus. Milyennek célszerű lennie egy titkosszolgálatot irányító államtitkárnak? Vagy inkább miniszternek?
– Eddig előttem egy államtitkára volt a polgári titkosszolgálatoknak, egy ideig Boros Péter is az volt, a többiek miniszterek. Az elmúlt három év azt igazolta számomra, hogy több előnye van az államtitkárságnak, mint hátránya. Például olcsóbb a működtetése, mint egy minisztériumé. Kormányülésekre pedig nem kell járnom, helyette foglalkozhatok a szolgálatokkal. Civil politikusként irányítom a szolgálatokat, még csak személyi védelem sem jár nekem. Nincsenek testőrök, nincs is rá szükségem. Elődeim minősítése pedig nem az én tisztem, egyébként nem ismerek fecsegő típust. Hivatalból nincs véleményem róluk. Fegyelmezett embernek tartom magam, aki nem szereti játszani a jól értesültet. Az elém kerülő iratok többsége 15-30 évre titkosított, így a titoktartási kötelezettségem akkor is él majd, ha már nem ülök ebben a székben. Én, és meggyőződésem szerint a szolgálatok is az országot és a kormányt szolgálják, segítik.

– Volt már olyan, hogy ellenzéki oldalról kapott információ alapján dolgoztak sikeresen a szolgálatok?
– Előfordult már, hogy az országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága ülésén az ellenzék hívta fel a figyelmünket egy problémára, ami valós volt. Megoldottuk. Szerintem ez lenne a normális ebben a szakmában, az együttműködés. A négypárti megegyezések közé fel kellene venni a nemzeti érdekek védelmét is. Mindenkinek be kellene látni: a nemzetbiztonsági érdekek fontosabbak a pártérdekeknél.

– Nem zavarja a titkosszolgálatokat a Kulcsár-ügyet kísérő közéleti és igazságszolgáltatási bohózat? Csak azért kérdezzük ezt, mivel az ügy eddigi két rendőráldozatáról, Bácskai Jánosról és Molnár Csabáról az első terhelőnek tűnő információkat éppen a szolgálatok szerezték meg.
– A kérdés végével kezdve: a nemzetbiztonsági szolgálatok törvényben előírt módon, titkosan is információkat gyűjtenek és elemeznek. Ezeket részben átadják aztán a nyílt eljárás lefolytatására jogosult hatóságoknak. A nyílt eljárásról már nem a titkosszolgálatok döntenek, mint ahogy a beszerzett és átadott titkos információk további sorsáról sem. Ebben az ügyben a Nemzetbiztonsági Hivatal 2003. július 7-én megtette a feljelentését, azóta nincs közük az ügyhöz.

– Közelegnek az országgyűlési választások. Indul egyéniben?
– Igen, ott, Dunakeszin, ahol ma is képviselő vagyok, a Pest megyei 3. számú választókörzetben. Jelölésemről már döntött a pártom helyi szervezete.

1965: érettségi, gépésztechnikusi minősítés

1970: BM Gépészmérnöki Karon mérnöki és tanári oklevél

1970: üzemmérnök, üzemvezető, szakközépiskolai tanár

1974: a KISZ alkalmazottja, járási, megyei titkár, majd a KISZ KB osztályvezető-helyettese, osztályvezetője

1983: az MSZMP KB munkatársa, osztályvezetője

1989: az MSZP országos irodavezetője

1990–1992: országos elnökség tag és ügyvivő

1994–: országgyűlési képviselő

1994. július: a HM politikai államtitkára

1994. november–1998. július 7.: a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára

2002–: titkosszolgálatokat irányító államtitkár

1965: érettségi, gépésztechnikusi minősítés

1970: BM Gépészmérnöki Karon mérnöki és tanári oklevél

1970: üzemmérnök, üzemvezető, szakközépiskolai tanár

1974: a KISZ alkalmazottja, járási, megyei titkár, majd a KISZ KB osztályvezető-helyettese, osztályvezetője

1983: az MSZMP KB munkatársa, osztályvezetője

1989: az MSZP országos irodavezetője

1990–1992: országos elnökség tag és ügyvivő

1994–: országgyűlési képviselő

1994. július: a HM politikai államtitkára

1994. november–1998. július 7.: a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára

2002–: titkosszolgálatokat irányító államtitkár Tóth András jövőre is egyéni jelöltként indul a választásokon Dunakeszin -->