Felkészültünk a borravalószezonra

[caption id="" align="alignleft" width="320"] Személyi jövedelemadót most már hivatalosan sem kell fizetni. Így talán lesznek, akiknek a nyugdíjszerzés érdekében megéri járulékot átutalni.
[/caption]Felszolgálási díjat is tartalmazhat október elsejétől a számla, amit az éttermekben, kávézókban kérünk. Az erről szóló törvényt még júliusban szavazta meg a parlament, de csak most lép hatályba. Ennek ellenére az étlapon feltüntetett árakon felül a vendég ezután sem köteles többet fizetni. Ha viszont elismerjük a felszolgálási díjat, ami a fogyasztás értékének legfeljebb tizenöt százaléka lehet, akkor erről számlát is kérhetünk. A jogszabály szerint a felszolgálási díj a borravalót hivatott helyettesíteni. Ám a zsebbe adott pénzzel ellentétben ez az összeg a pincér számára nyugdíjjogosultságot ad. Mégpedig az így szerzett jövedelmének 81 százalékát veszik figyelembe keresetként nyugdíja megállapításakor. Amiért cserébe azonban most egyrészt a foglalkoztatónak kell tizenöt százalékos nyugdíjbiztosítási járulékot fizetnie. Illetve maga a felszolgáló is fizethet a kapott borravaló után további tizenöt százalékot, hogy a jogosultsága magasabb összegre vonatkozzon.

A szakma úgy tartja, ezzel a kétszer tizenöt százalékkal az állam eddig adómentes jövedelmet „adóztatott” meg. Mások úgy fogalmaznak, hogy a feketepénzt tették legálissá. Megint mások – főként a módosítást előkészítő hivatalok szakemberei – azonban azt hangsúlyozzák, hogy a borravaló eddig nemcsak járulék-, hanem adóköteles is volt. Ugyanis a borravaló eddig hivatalosan „nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek” minősült, ami után a jogszabályok szerint nemcsak járulékokat, hanem személyi jövedelemadót is kellett (volna) fizetni. Más kérdés, hogy a gyakorlatban a borravaló bevallása nem volt érdeke sem annak, aki kapta, sem annak, aki adta. Ha azonban a bevallás után szja-t már hivatalosan sem kell fizetni, de egyúttal a nyugdíjjogosultság megszerzésével jár, talán van, akinek megéri, ha a borravalót nem teszi papír nélkül zsebre.

A borravalónak egyébként az eredeti funkciója már régen eltűnt, és szinte semmi köze a felszolgálás vagy a kapott étel, ital minőségéhez. Az emberek többsége ugyanis egyszerűen úgy érzi, hogy a pincérnek (a fodrásznak, a taxisnak, a díjbeszedőnek, az orvosnak és sorolhatnánk) jár a borravaló, akármit nyújt. A kilencvenes évek második felében, a magánszektor terjedésekor volt ugyan némi visszaesés a borravalózásban. Sokan gondolták akkor úgy, hogy a magánfodrász, magántaxis szemben az állami fodrásszal, állami taxissal, nem alacsony fizetésért és a borravalóért dolgozik, hanem vállalkozóként a teljes bevétel az övé. Mára azonban újra divat lett borravalót adni, mert bizonyos szakmákban ismét elvárásnak tekintik.

Egy felmérés szerint a lakosság nyolcvankét százaléka úgy tekint a hálának erre a formájára, mint amiben semmi kivetnivaló nincs, és a háztartások kilencvenkét százaléka ad is rendszeresen.  Négy-öt éve már tettek kísérletet a borravaló bevonására a legális és adóztatható jövedelmek közé. Akkor főként az állami és önkormányzati intézményekben dolgozó orvosokat és fogorvosokat ellenőrizték, elfogadnak-e hálapénzt, s hogy bevallják-e. Az akció nem sok sikerrel járt. Sokan mondják, hogy a borravaló magyar sajátosság. Ez így nem pontos. A szállodákban, éttermekben, a fürdőkben a személyzetnek ott is „jár” a pluszpénz a vendégtől. Az igaz, hogy a benzinkutasoknak például külföldön nem adnak, nálunk is csökken az aránya. Japánban viszont tényleg nem ismerik a hálának ezt a fajtáját.

Meghatározás

„A felszolgálási díj vagy borravaló adóterhet nem viselő járandóság, ami azt jelenti, hogy része az összevont adóalapnak, de a rá eső személyi jövedelemadót nem kell megfizetni. Közterhe 15 százalékos nyugdíjbiztosítási járulék, amit egyrészt a kifizető, másrészt az azt kapó magánszemély fizet(het) meg. Ellentételezésként a 15 százalékos járulék alapjának 81 százaléka beszámít a nyugdíj megállapításába.”