JÓ reggelt!

Érkezem be a munkahelyemre, a bejárat előtt tömeg alakult ki. Nemdohányzó épület: a kollégák idejárnak – ahogy ortodox módon füstellenes létemre mondani szoktam – rossz levegőt szívni. Mintha többen gyülekeznének, mint máskor, feszülten figyelnek, mind egyfelé. Az úttestet két napja végestelen végig föltúrták, parkolni sehol nem lehet, a gépkocsibejáróknál is alig. Csatornáznak ugyanis, dinoszauruszra emlékeztető gépszörnyeteg magasodik a fejek fölé, torkában az épp kiharapott földdel. Azt bámulják a kollégák. Örömmel állapítom meg: „végre történik valami az utcában...!”