Olvasói levelek

Minisztert csak egyetemi diplomával!
Naponta olvasunk a MÁV-vezérigazgató 150 millió forintos végkielégítéséről. Ez gátlástalanság és bűntény. Az ország nagy része fillérez, a nyugdíjasok havi 20-30 ezer forintból élnek. Minden vezető ismeri ezeket a tényeket. Éhhalálra ítélte őket az ország vezetése törvényesen, amíg ők csak a saját zsebüket tömik, csakis ezért akarnak vezetők maradni. Nem törődnek az emberek jobb létével, felemelkedésével. A távhőtámogatásnál 74100 Ft-ot nem meghaladó nyugdíjas kap támogatást, de arra ki gondol, hogy ennél lényegesen kevesebb pénzből is élnek, és velük ki foglalkozik! Más: az egyetemek ontják a jól felkészült, jó eredménnyel végzetteket. Mégis miniszterek, államtitkárok nem a végzettségüknek megfelelő beosztásban dolgoznak. Sőt, minisztériumi osztályvezetők sem. Ezzel szemben az élet más területén csak szakképesítéssel lehet elhelyezkedni. Nem lenne szabad főiskolai végzettséggel miniszternek lenni, csak osztályvezetőnek. Az ország élére nagy tudású és lelkiismeretes  emberekre lenne szükség.
Tóth Lászlóné

Ne csak mindig a rossz, jöjjön egy kis jó is!
SOTE, neurológiai klinika. Mennem kell, mert remeg a bal kezem. Adjunktusnő nagyon elfoglalt, mert tanít, meg gyógyít, mert úgy jó, ahogy van. Szigorú, de igazságos. Megtalálni szinte csoda! Én meg csak várok, várok, hogy mikor tud fogadni, mert nagyon elfoglalt, de nekem ő kell! A minap is várom a doktornőt, amikor jön egy bronzhajú doktornő, megkérdezi tőlem, őt várom? Abban a pillanatban azt sem tudtam, hogy egy ilyen gyönyörű hölgy egyáltalán hozzám szólt-e. Igen! Tőlem kérdezte meg, hogy tud-e segíteni. Remélem, önök is átérzik, hogy kórházba bizony „zabszemmel” mennek az emberek, de itt még a legnagyobb félelmem ellenére is szívesen állok a gyógykezelés elé, mert tudom, jó kezekben leszek! Mert ahol ilyen légkör uralkodik, ahol a főnök–beosztott viszony ilyen jó, ahol tényleg a beteg az első, oda szívesen megyek, mert ott meggyógyítanak! Doktornők, köszönöm.
Kovács Pál, Budapest

Ne tudnak mit kezdeni a feketemunkával
Kérdezem, hogyan lehetett bűnös, nem törődöm módra a fekete munkával „foglalkozni”. Horn Gyula 3,60-as kenyeret ígért a kampányban, ha értette volna a dolgát, akkor tulajdonképpen meg is valósíthatta volna. Nem kommandókra van szükség, egyszerűen lehet intézkedni. Hogy ez mit jelent, nem akarom részletezni. A mostani kormányzat is sikertelen, nem tud mit kezdeni a feketemunkával. Bűnösen megy ki a pénz járulékmentesen.
C. András, Budapest