Olvasói levelek

A háztartásokban nem működik az elvonás
Olvasván lapjukban a Vizi E. Szilveszterrel, az MTA elnökével készült interjút, azt kell, hogy mondjam, tökéletesen egyetértek a közintézmények vezetőinek a felháborodásával, melynek oka, hogy a Pénzügyminisztérium a kormány egyetértésével zárolta január elsejéig a dologi kiadások fedezetéül szolgáló anyagi eszközeiket. Ugyanerről a zárolásról nem hallottam a kormányzati intézmények felduzzasztott szerveinél. Azt hittem, hogy viccelnek, mikor a pénzügyminiszter és a többi illetékes ilyen tippeket ad a közintézményeknek, hogy vegyenek fel hiteleket, kérdjék meg a közüzemeket, hogy legyenek türelemmel januárig. Hát ez manapság ilyen megélhetési és létezési körülmények közt, például ilyen üzemanyagárak mellett szerintem viccnek is rossz!
Saját háztartásomból is tudom, hogy ilyen nincs. Hozzám még öt forint késedelmi kamatot is kiszámlázott az egyik szolgáltató. Érthetelen és elfogadhatatlan a pénzügyérek és a kormány intézkedése, mellyel szinte lebénítják a közintézmények működését. Ez a kormányzati intézkedés szerintem nem más, mint a kormányzati szokásos hókusz-pókuszok egyike, vagyis valahogy kozmetikázni – minden áron – a kezelhetetlen költségvetési hiányt. Az, hogy ilyen helyzet állt elő a közintézményeknél és hogy jelenleg is itt tart az ország, EU-tagság ide vagy oda, pontosan azok okolhatók, akik ma ezeket a dologi eszközöket az intézményektől megvonták. Állítólag őket azért fizetjük adóinkból, hogy ne a többség kárára, hanem hasznára gazdálkodjanak, és ne problémát gyártsanak az állam intézményeinek. Szerintem nem járok messze az igazságtól. Vincze István, Budapest

Segítséget kaptunk, használjuk ki!
Örömmel olvastam a szombati számuk Életmód rovatában megjelent cikket, amely tájékoztatást ad a családsegítő szolgálatok működéséről. Szerencsére az én családomban nem volt még ilyen probléma, de fiatal kis szomszédasszonyom nem ilyen szerencsés. A lányommal egykorú, huszonkét éves, de már férje és kétéves kisbabája van. Amikor beköltöztek a házunkba, első látásra szimpatikusak lettünk egymásnak, lassanként a bizalmába fogadott. Kiderült, nem olyan tökéletes a házassága, mint amilyennek egy kívülálló számára tűnik. Azelőtt mintapárnak számítottak, de amikor állapotos lett, a férje elfordult tőle. Szeretőt tartott, feleségét gyakran megverte. Rászokott az ivásra, az asszonynak azóta pokol az élete. Próbáltam neki segíteni, de nem mert lépni, nagyon tart az urától. Megmutattam neki az Önök írását, és végre meggyőztem, kérjen segítséget. Azt mondta, felkeresi a helyi családsegítő központot. Remélem, tényleg így tesz. Várszeghy Béláné, Esztergom