Szemtől szembe

Várhatóan nem lesz feszültségmentes Gyurcsány Ferenc miniszterelnök mai találkozója a határon túli magyarok vezetőivel. Bár egyre több jel utal arra, hogy a december 5-i kettős állampolgársággal kapcsolatos népszavazás után kezd olvadni a magyar–magyar kapcsolatokra rakódott jég, de az elutasítás így is éles helyzeteket fog teremteni. A kormányfőnek ugyanis nemcsak abban a kérdésben kell magyarázkodnia, hogy az utóbbi kilenc hónapban miért nem sikerült épkézláb megoldást találni a kettős állampolgárságra, hanem arról is beszélnie kell, miért késlekedik a Szülőföld program megvalósítása. Ezt követően a résztvevőknek kell közösen megtalálniuk azt a választ, hogy miként léphet ki abból a zsákutcából a magyar–magyar kapcsolat, mint amibe belesodorta a decemberi népszavazás.

Másrészt két politikai megoldást is napirendre kell venni a kérdésben: a jelenlegi magyar közgondolkodás legnagyobb dilemmája, hogy melyik politika a célravezető a kettős állampolgársággal kapcsolatban. Hányjunk-e fittyet minden szomszédos ország ellenérzésére és más kritikákra vagy valamilyen egyéb módon, esetleg kisebb megalkuvásokkal keressünk megoldást a kérdésre (görög mintára vízum). Saját „elfogult és az ügyben érintett” álláspontom az, hogy a kettős állampolgárság megadása a határon túli magyarság egészének nem lehet alkutéma. Az EU által elfogadott intézményről van szó, szinte mindenki alkalmazza a szomszédaink közül. Számomra nem lehet megmagyarázni, miért nem vagyok jogosult nagyszüleim állampolgárságára, akik önhibájukon kívül vesztették el azt. Ugyanakkor azt is látom, hogy ilyen kérdést csak akkor lehet megfelelően képviselni, ha a jobb- és baloldal hasonlóan látja a magyar nemzetpolitikát. Ám erre hosszú évek óta nem volt példa, így elfogadom, hogy a rendezésében más megoldásokat is napirendre kell venni.