Thatcher és az erotika a politikában

[caption id="" align="alignleft" width="323"] A volt miniszterelnök (jobbról) Kamilla hercegnővel. A mai napig, bárónőként is szívesen visel kalapot.
[/caption]Margaret Thatcher bárónő azzal nyerte el a brit választók millióinak szívét és a világ vezetőinek elismerését, hogy minden hatalma és határozottsága ellenére is megőrizte nőiességét – nyilatkozta Charles Moore, a politikus aszszony hivatalos életrajzírója a Die Welt című német napilapnak. A Vaslady minden lehetséges alkalommal megragadja a lehetőséget, hogy kihangsúlyozta anyaságát és nőiességét. „Nem szégyellt például a nyilvánosság előtt könynyekre fakadni” – emlékezett Moore. – Gondosan ügyelt öltözködésére, szinte sosem viselt például nadrágot, és mindig nagy súlyt fektetett öltözködésére. Ugyanakkor az életrajzíró szerint Thatchernek jó néhány előítélettel meg kellett küzdenie. „Ő volt az első nő, aki ilyen magas pozíciót töltött be Angliában. A férfiak közül kezdetben sokan nehezményezték, hogy egy nő parancsolgasson nekik. Ugyanakkor viszont a nők és a homoszexuálisok körében nagyon népszerű volt. A Falkland-szigeti háborúk után viszont már senki sem kételkedett benne” – hangsúlyozta Moore. Szerinte Margaret Thatcher mindig is ostobaságnak tartotta a feminizmust, ugyanakkor mind a mai napig úgy gondolja, hogy a nők jobb politikusok. „Egyszer azt mondta: ha valamiről beszélni akarsz, akkor azt csak bízd egy férfira, de ha valamit meg akarsz tenni, akkor egy nőt keress rá!” Moore úgy gondolja, hogy a női politikusnak előnyt kellene kovácsolniuk nemükből, ki kellene emelniük nőiességüket.

„Merkel nem Margaret Thatcher, és ne is akarjon hasonlítani rá!”

Európában alaposan megváltoztak azóta a választók igényei, és a női politikusok is másképpen viszonyulnak szerepükhöz. A német Angela Merkel például szinte kizárólag nadrágban jár, és nem hangsúlyozza nőiességét, bár az életrajzíró szerint ez nem is olyan nagy baj. „Merkel nem Margaret Thatcher, és ne is akarjon hasonlítani rá!” Moore viszont úgy gondolja, valami elkezdődött Európában. „Ha egy nő pályázza meg a legmagasabb tisztséget, mindenki felfigyel rá, mert az emberek ilyenkor úgy érzik, a dolgok mozgásba lendültek” – mondta. Ugyanakkor még mindig nagyon kevés a női politikus Európában. A férfiak abszolút túlsúlyban vannak a politikai életben. Egyedül Svédországban lépi át – méghozzá öt százalékkal – a negyvenes határt a nők aránya a parlamentben. Hét tagállamban a női politikusok aránya még a húsz százalékot sem éri el. A mediterrán országokban a nők Spanyolország kivételével még a mandátumok tíz százalékát sem szerezték meg. Hazánkban ennél is roszszabb az arány, a képviselőnők száma tíz százalék alatt tanyázik, ebből a szempontból Türkmenisztán és Üzbegisztán szintjén vagyunk.