2005.09.15. 00:00
Új tudomány: zenegyógyászat
Kedvetlen zongora- és hegedűtanulóknak generációi jól tudják: az órák hosszat tartó gyakorlás hangszerükön egészségtelen, és ez nem újdonság. Már a tizenkilencedik században is ismertek voltak a neves muzsikusok egészségügyi problémái, amelyeket az agyonhajszoltság váltott ki náluk. A túlzott odaadás híres áldozata volt Robert Schumann, amely krónikus mozgási zavarokat okozott a jobb kezében, és arra kényszerült, hogy hangversenyzongorista karrierjét föladva, komponálásra adja a fejét.
Az akkoriban még ritkaságszámba menő megbetegedés ma „zenészgörcsként” széles körben elterjedt, és minden hangszer megszólaltatójánál föllép. Eckart Altenmüller, a hannoveri zenei főiskola professzora: „A motorikus mozgásoknak ez a zavara a zenei orvoslásban a központi témák egyikévé vált”. Éppúgy, mint a sportorvoslás, amelynek során a sportolók egészségügyi bajain segítenek, az Egyesült Államokban és Európában a zenei orvoslás is megvetette a lábát. Egyetemeken vagy főiskolákon ugyan egyelőre még nem tanítják, de a hannoveri zeneakadémián már külön tanszékes kapott a tudományág. Az újonnan alapított freiburgi zenegyógyászati intézet pedig egyedülálló a maga nemében. A program az énekesek és a zenészek orvosi kezelésére, valamint a zenei betegségek megelőzésére összpontosít.
A komolyzene művelői éppúgy részesei a kutatásoknak, mint a dzsessz, a pop és a rock űzői; a sokat gyakorló gitárosokat, zongorsitákat és hegedűsöket ugyanúgy megtalálja a baj, mint az olyan nehéz hangszerek megszólaltatóit, mint a brácsa vagy a fagott. A klasszikus művek széplelkű rajongóit meglepheti a hír, hogy a harmóniát, a hangzást nagyban befolyásolhatja a krónikus fájdalom. A muzsikusok a tehetségükkel fizetnek a motorikus mozgás kontrolljának elvesztéséért, vagy épp a napi aggódás kiváltotta hallászavarokért. Az örökösen magas elvárások, a tökéletesség tartós kényszere, az állandó lámpaláz ugyancsak izzadást, migrént válthat ki, és tartós egészségkárosodást okoz.
