A volt munkatárs kiteregeti a szennyest

„Van rá egy gazdaságos húszasom, hogy néhány Tesco-főnök, aki majd elolvassa ezt a könyvet, és már úgy is tud levegőt venni, hogy nem sípol a tüdeje a méregtől, ki fogja jelenteni, hogy hazugság az egész.” Ezzel a mondattal indul a napokban megjelent, a Tesco munkatársainak és a vásárlók viselt dolgairól szóló, a hipermarketláncról a leplet úgymond lerántó könyv.

A magát G. M-nek (Gazdaságos Munkatársnak) nevező egykori tescós inkognitóját továbbra is meg kívánja őrizni. Csak közvetítőn keresztül nyilatkozik, leginkább azért, mert elsődleges célja nem saját maga megmutatása, hanem a visszásságok feltárása volt. Állítása szerint végigjárta a tescós ranglétrát kocsigyűjtőtől árellenőrzőn át az osztályvezetőig, mielőtt kipakolt volna a közönségnek. Nem kitalált személyről van szó: G. M. létezését és többéves áruházi karrierjét maga a Tesco is megerősítette. Azt azonban cáfolja a szerző, hogy a konkurencia akciója áll a háttérben: könyvét – értelemszerűen – nemcsak a Tesco, de a többi hipermarketlánc sem tette ki polcaira. Az interneten azonban máris a vezető kötetek között szerepel, nyilván nem véletlenül: a legtöbb olvasót érdeklik a „hálószobatitkok”.

De vissza a kiindulási pontra: a bevásárlókocsi-gyűjtőként a Tesco-csapat tagjává váló G. M. állítása szerint hamar rájött, hogy a legnagyobb hazai áruházláncban valóban komoly lehetőségek rejlenek, no persze nem a „bérrabszolgai” fizetésben, hanem az árucikkek dézsmálásában. Mert – legalábbis a szerző azt írja – a hipermarketben minden szinten folyik a lopás, ügyeskedés, az áruházat nem is elsősorban a rossz szándékú vásárlók, tolvajok, hanem maga a személyzet károsítja meg leginkább. Mindenki megkapja a magáét, az eladókon és árufeltöltőkön át a biztonságiakig és igazgatókig, legyen szó pár száz forintos kicsempészett üdítőről vagy éppen töredékáron leselejtezett, amúgy hibátlan, sok százezres plazmatévékről. Ír a vevők megkárosításáról is: trükkökről lejárt szavatosságú vagy romlott élelmiszerrel, nem létező akciókról, átárazott árucikkekről.

Hogy valóban igazak-e a könyvben szereplő állítások, azt egyelőre az olvasónak kell eldönteni, hiszen hiába a részletesen leírt egyedi történetek, a szerző sem a szereplőket nem nevezi meg, sem más bizonyítékkal nem szolgál. Kérdés, lesznek-e „igazságtevő” perek az üggyel kapcsolatban. A Tesco korábban még azt szerette volna elérni, hogy a bíróság védjegybitorlás címén – a könyv címlapján ugyanis a Tesco színes logója szerepel – még megjelenés előtt vonassa be a kiadványt, továbbá üzleti titok és jó hírnév megsértése miatt is marasztalja el a szerzőt – a bíróság azonban elutasította a beadványt. Lapunknak Hardy Mihály, a Tesco szóvivője napokkal a megjelenés után végül azt mondta: a vonatkozó keresetet visszavonták, tekintettel a könyv „rendkívül alacsony színvonalára”. Hardy elmondta: nem indítanak hivatalos eljárást a szerzővel szemben, és a fenti okok miatt hivatalos állásfoglalást sem tesznek. A szóvivő erre hivatkozva cáfolta azt is, hogy a Tesco olyan vizsgálatot folytat, amely G. M. büntetőjogi felelősségre vonásának lehetőségét vizsgálná, holott a könyvben több olyan „stiklit” is említ az egykori eladó, amely minden bizonnyal bűncselekménynek minősülne.

G. M. persze magát sem akarja felmenteni, vállalja, amit tett: „nincs mitől félnem, csak azt írtam le a könyvemben, amit átéltem, csupa olyan történetet, ami megtörtént velem. A saját élményeitől nem szokott félni az ember, ha tiszta a lelkiismerete” – közölte.