Mark és Tomi kalandja a kagylókkal

Tomi és Mark búvárkodtak, hatalmas teknősökkel úsztak. Tomi egy méretes kagylót pillantott meg a tenger alján, és kíváncsiságán nem tudott uralkodni. Amikor megpróbálta megérinteni a nyitott kagylót, az rögtön összecsukta a héját, és majdnem levágta a zenész ujját.

– Nagyon megrémültem, és azonnal felúsztam a víz színére- emlékezett vissza Tomi. - Sosem gondoltam volna, hogy egy kagylóban ekkora erő van. Szerencsére más veszélyes állattal nem kerültem testközelbe, a kagylókat pedig mostantól kizárólag a tányéromon piszkálok.
Mark ezek után nem merészkedett a tengeri kagylók közelébe, inkább csak a parton gyűjtögette a már nem élő állatok egykori házait.

Néhány szép darabot a hátizsákjában próbált hazahozni, ám az úton a barátainak feltűnt, hogy meglehetősen rossz illat veszi körül az ifjú énekest. A csípős beszólások után sem értette Mark, hogy honnan eredhet a kellemetlen szag, és csak órákkal a kagylógyűjtés után, egy ajándékboltban jött rá, hogy az egyik állatot élve tette a zsákjába, az pedig nem bírta a hosszú utazást, és életét veszítette. Az énekes döbbenten dobta el a hátizsákot, és megfogadta, hogy legközelebb jobban megnézi, melyik kagylónak van még lakója.

– Nagyon szeretem az állatokat, és valósággal bűntudatom volt, hogy megöltem egy kagylót –mesélte Mark. – Szerencsére így is sok szép emléket őrzök az utazásról.